59. rész – Még ez is…

59. rész – Még ez is…

Irtó lassan teltek a karanténos napok. Szerdától minden nap jött két rendőr, aki ellenőrizte, hogy otthon vagyunk-e. Anya szerint ez megnyugtató. Hát ő tudja. Engem az nyugtatna meg, ha elmehetnék bicajozni, legfeljebb a láthatósági mellényem hátára odaírnám vastag filccel, hogy hatósági k(ovid) bicikli. Julcsi szerint ez hülyeség.

Majdnem egy héttel ezután Papika belázasodott. Én vettem észre persze, mert Julcsi most is a telóját bújta, Alessiával sugdolózott, meg nem tudom kivel, mert Alessiával állítólag egyik nap összeveszett. Szóval ott tartottam (mert Julcsi állandóan eltereli a figyelmemet), ott tartottam, hogy Papika arca nagyon piros lett, és a kezét tördelte. Kiderült, hogy lázas szegénykém: megmértem, 39,5! Rögtön hívtam a családorvost, ő meg küldte a mentőt. Mondtam neki, hogy előbb csináljon tesztet, de rám förmedt, hogy ne én akarjam megmondani, mit tegyen. Naná, hogy csak estefelé értek oda hozzánk. Én addigra két Algozone-t is adtam Papikának, hogy levigye a lázát. Az elsőre rá se bagózott, a másodikra kicsit csökkent. A mentősöknek Julcsi főzött kávét, bár azt mondták, nem szabad, de látszott, hogy mindjárt összerogynak. Papikát berámolták, és elvitték a Jánosba.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Bevezető: A „Demenciához kapcsolódó interprofesszionális szolgáltatások adaptációja: tudásbővítés és érzékenyítés helyi közösségeken keresztül“ című, EFOP-5.2.4-17-2017-00002 azonosítószámú projekten belül három alprogramban fogalmazódtak meg feladatok.

A „Család és társadalom alprogram” célja, hogy a gondozó családok olyan ismeretekhez juthassanak, amelyek a mindennapok szintjén nyújthatnak gyakorlati segítséget számukra.

Az alprogram keretein belül valósult meg a DIÓ (Demencia Információs Órák), melynek keretében a bevont célcsoporttagok részére kontaktszolgáltatásokat nyújtottunk.

Csákvár – Esetttanulmány 1.

Kontaktasszisztens általi összefoglalás/értékelés/konklúzió:

„Érdekes, és számomra is tanulságos volt olyan egyén mindennapjait végigkísérni 1 éven át, aki szerettét otthon ápolja. Az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy az emberi találékonyság és kényszer megoldást talál sok olyan problémára, amelyekre még a szakkönyvekből sem lehet felkészülni. példamutató, ahogy magukra hagyatottan, kitartóan és szeretettel ápolják családtagjukat hosszú éveken keresztül. Sokszor nem is tanácsot, vagy segítséget szeretnének kérni, hanem pusztán csak annyit, hogy legyen aki foglalkozik velük, akinek elmondhatják bánatukat, kiönthetik szívüket, aki együtt érez velük.  Bevallom, hogy partneremnél nem egy alkalommal előfordult, hogy életunt, fáradt, fásult volt. Ilyenkor hosszú (sokszor órákon át tartó) beszélgetések következtek: ha kellett bátorítottam, ha kellett a figyelmét tereltem másra. Már ettől képes volt feltöltődni, és újult erővel folytatni a mindennapi küzdelmet. A kontaktalkalmak célja a tájékoztatás, segítségnyújtás volt, de közben én is leckét kaptam türelemből, szeretetből, és a végtelen kitartásból, azoktól az emberektől, akik az életükből éveket áldoznak beteg hozzátartozójuk ápolására.  Sajnálom, hogy a járvány kitörése óta –párja, és az ő egészségét féltve-, nem mert eljönni az előadásokra, (nagyon sokszor hívtam, de mindig megjegyezte: „én vagyok a csoport legidősebb tagja, ezért én félek a legjobban”). Tőlem telhetően természetesen rendszeresen informáltam az elhangzottakról.   Elmondása szerint:” a DIÓ előadásokat szívesen látogattam, sok hasznos dolgot hallottam, sok mindent tudtam belőle alkalmazni. Hasznosnak éreztem azért is, mert egy olyan közösség tagja lehettem, akiknek hasonló gondjaik vannak. Az előadásokat színvonalasnak tartottam, ahol ismereteket, lehetőségeket mutattak be a demenciával élők gondozói számára.” Számomra külön öröm, hogy a programon keresztül személyesen is megismerhettem, mint kiderült hasonló az érdeklődési körünk, rengeteg közös témánk van, és nem utolsó sorban engem érdekel sorsának további alakulása ezért megígértük egymásnak, hogy a projekt lezárta után is aktív kapcsolatban maradunk. „