55. rész – Átmeneti megoldás
Sajnos, Katkáék környékén nem találtunk olyan idősotthont, ahová el lehetne őt vinni délelőtti foglalkozásokra. Lehet, hogy Tamás vállalná, hogy messzebbre is elvigye reggelente, amikor dolgozni megy, de erről még nem tudtam vele beszélni. Mert abban a pillanatban, hogy megemlítem Katkát, Tamás felfortyan, sőt időnként megengedhetetlen tónusban, csúnya szavakkal illeti a feleségét, de engem is. Hogy ne üssem bele az orrom. Tudom, persze, hogy éppen a rossz lelkiismerete, meg a robbanékony természete ingerli ilyen hangnemre.
Pedig jó volna valami megoldást találni. Szegény Katka már kezd teljesen begolyózni – a szó szoros értelmében –, mert a vesszőparipája, hogy Tamás gyűlöli őt, naponta táplálékot talál. A nagyobbik fiuk látogatása erre csak rátett egy lapáttal.
Amikor lejárt Tamás szabadsága, és attól tartottam, hogy 8-10 órára újra magára fogja hagyni Katkát – ami szerintem felér egy gyilkossággal –, összeszedtem a bátorságomat, és meggyőztem Tamást, hogy legalább próbáljuk meg napi pár órára szabaddá tenni őt: szerzek nekik egy asszonyt, aki bejárónő fedőnéven hetente két-három alkalommal vigyázna Katkára. Tamás beleegyezett.
Általános szabály, hogy az alzheimeres beteget minél tovább igyekezzünk a megszokott, otthoni környezetében tartani. Előfordul azonban, hogy a beteg akkor sem akar otthonba vonulni, vagy akár csak délelőttönként részt venni az Otthon foglalkozásain, amikor a beteg állandó gondozása és az azzal járó nagy érzelmi és fizikai megterhelés már a gondozó hozzátartozó egészségét veszélyezteti. Sajnos, ezt a beteg – éppen, mert beteg – nem feltétlenül érti meg. Mivel minden eset egyedi eset, ehhez is szakember segítségét ajánlatos kérni.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a Székesfehérváron tartott DIÓ foglalkozásról
- március
„Az otthoni ápolás-gondozás feltételeinek megteremtése, lehetőségek” témát folytattuk.
Öltözködés feladattevékenység
A szituáció meghatározásánál azt is szerepeltettük, hogy nem csak a ruhák sorrendjének kiválasztása jelent problémát, hanem a betegség előre haladásával a ruhák egyedül történő felvétele is.
Módszerként feltüntetésre került az is, hogy a hozzátartozónk gyakorta ragaszkodik egy-egy ruhadarabjához, nem akar mást felvenni. Amennyiben ebből a ruhadarabból több beszerezhető, úgy az megoldást jelenthet a problémára.
Az oktató felvetette, előfordul-e, hogy egy-egy este semmiképp nem tudják levetkőztetni a hozzátartozójukat? Mint kiderült, ezzel több ápoló is szembesült már. Megbeszéltük, hogy ha ez csak néha fordul elő, akkor inkább hagyjuk a nappal is viselt ruhában lefeküdni, mint azt kockáztassuk, hogy düh-reakciót váltunk ki és ezzel az éjszakai pihenést kockáztatjuk.
Átbeszélésre került a táplálkozás feladattevékenység, a gyógyszerelés, kockázatok. Azoknál, akik még napközben kénytelenek egyedül hagyni hozzátartozójukat, különösen feszítő probléma, hogy hogyan tudják biztonsággal megoldani a gyógyszerelést. Többen elmondták milyen megoldásokat találtak ki.
A szakápolással kapcsolatban kevés ismerettel rendelkeztek a csoporttagok. A szakápolás keretében ellátható tevékenységek listáját fénymásolva a következő alkalommal kiosztásra kerültek.
A gondozásról szóló rész lezárásaként, aktualitása miatt beszéltünk a koronavírus miatti teendőkről a demenciával élő hozzátartozók ellátása vonatkozásában. (Mivel elkerülhetetlen a közeli kontaktus, ezért fontos az ápolást végző saját védelme – pl. ne ő járjon boltba stb. Kiemeltem annak fontosságát is, hogy vész-forgatókönyvként arra is megoldást kell találni, hogy ki látja el a demenciával élő hozzátartozót az ápoló esetleges betegsége esetén.)