Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

99. rész – Isten tenyerén

Most már csak várom – a többi kilencmillió kilencszáz akárhánnyal –, hogy megszabaduljunk ettől a bezártságtól, félelemtől, kényszerhelyzettől. Kaptuk, el kell fogadnunk, de bizonyos vagyok abban, hogy Istennek ezzel is terve van. Jó reggelente hallani a sajtótájékoztatón, de máskor is, hogy a felelős emberek mindig kifejezik a hálájukat azoknak, akik éjt-nappallá téve küzdenek értünk. Ám mivel még a kákán is szeretünk csomót keresni, úgy gondolom, jobb volna, ha úgy mondanák, hogy köszönetünk mellett hálát adunk annak, aki ma is, mint mindig, a tenyerén hordoz minket. Nem kell kimondani a nevét, az ma már egyesekben zavaros érzelmeket kelt. Csak így, név nélkül.

Most az Ő nevében bizakodva indulok Katkához. Eltökélten, hogy nem hagyom lerázni magam.

Az ajtót Virág nyitja ki. Elámulok, és majdnem elsírom magam örömömben.

  • Ez aztán a kellemes meglepetés! – lelkendezem, ám ahogy az arcára nézek, azt látom, hogy az mindenről árulkodik, csak örömről nem. – Katka? – teszem hozzá gyorsan.
  • Ő jól van, igen, ő jól van – bizonygatja Virág, és ő is kicsikar magából egy halvány mosolyt.
  • Csak? Ki nincs jól?
  • Tetszik tudni, Tamás úrral van egy kis gond…

Milyen tapintatos ez a kedves asszony! De vajon jó-e, ha tapintatosan nem mondunk igazat? Ha a környezetünk nem tudja, tulajdonképpen miért változtak meg a szokásaink, miért bóklászik olyan furcsán a nagymama a kertben, miért nem válaszol a kérdésekre, vagy ha mégis, annak miért nincs igazán értelme? Talán akkor nem volna még ma is tabu a mentális betegség. És akkor talán gyakrabban oszthatná meg az a családtag vagy gondozó a mindennapok terhét, aki így kétségbeejtően egyedül cipel esetleg nem is rá méretezett terheket.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Demencia Információs Órák – beszámoló

  1. Szeptember 9. – Jászberény

A mai nap témája az „Élet utolsó szakaszában a gondozás, ápolás nehézségei és a fájdalomcsillapítás fizikális és mentális csillapítása. Halál, gyász és a szakaszai.”

Általánosságában beszéltek a gondozásról, a terminális szakról és a hazai Hospice ellátásról, otthonápolás lehetőségeiről. Érintettük az előző foglalkozás jogi kérdéskörét a végrendelkezés és temetési ügyintézés formáját, módját, az eredeti témához, kiemelve a pásztorálpszichológiai lehetőségeket, egyházak szerepét, lelki vigasz nyújtását.

Az interaktivitást nehezebb volt tartani, mint korábban, de azért voltak, akik megnyilvánultak és elmondták a saját elgondolásaikat és véleményüket.

Lehetőséget kaptak a résztvevők egy összegzésre, hogy mit adott számukra a DIÓ – többen megfogalmazták, hogy „ez egy remek tanfolyam” volt, mert ez segített a saját maga önértékelésében, tisztánlátásában. Volt, aki az itt kapott információkat már több embernek is megosztotta, otthon alkalmazza – segítségül hívja az Információs lapokat.

Összességében nagyon jónak értékelték az egész folyamatot.

A foglalkozás lezárása megtörtént. A csoportban résztvevők visszajelzése nagyon pozitív volt, már sajnálják, hogy mindjárt vége a programnak, de megjegyezték, hogy az egymás megismerése is fontos tényezője a foglalkozásoknak, hiszen a jövőben is tudják tartani a kapcsolatot, segíteni egymást, vagy nehezebb időszakokban erősítést nyújtani.