98. rész – Elrendeződött
A másik szelíd volt és kedves, a macimintás maszkja ki-behorpadt, izgalmában úgy kapkodta a levegőt. Azt mondta, nem megy vissza abba az Otthonba dolgozni, ahol már a fele lakó megbetegedett. Ő már egy hónapja kivette az egész évi szabadságát, még mielőtt eldurvult volna a helyzet, hiszen két alsós gyereke van, akikkel ő tanul, amióta nem járnak iskolába, hanem otthon kell számítógépen megoldani a feladatokat. Az elsős persze még azt sem érti, mi a feladat. De most már a férje is kétórás lett (és még ez is rendes a cégtől), így fel tudja őt váltani a gyerekeknél.
Csináltatott vírustesztet, negatív.
Megköszöntem, hogy ilyen gondos és előrelátó volt.
- És naponta hány órát tudna vállalni?
- Hát, kérem szépen, hatot biztosan.
- Az kevés. Lehetne többet?… Na és éjszaka?
- Éjszaka? – bámult rám kerek szemmel.
- Igen, Évike, ugye így hívják? Éjszaka is kellene, bizony.
- Azt meg kell beszélnem a férjemmel. Talán valakivel felváltva… De nem tudom.
Gabika szomszéd asszonyával megbeszéltem, hogy minden második éjszaka ott alszik Gabikánál (Eliza is boldogan ajánlott neki alkalmanként fix összeget). A szomszédasszonyt Gabika nem annyira szereti, de beleegyezett. Ezután aránylag békességben teltek a napjai.
Júlia elköszönt. Nagyon sajnáltam, hogy hazamegy. Olyan ember, amilyennek a magyar nagyasszonyokat képzeltem: délceg, komoly, őszinte, felelősségteljes. Kár, hogy mindebből Gabika semmit sem érzékelt. Mert beteg.
Ez olyan egyszerű, mint az élet és a halál. Az elsőt szeretni kell, a másikat elfogadni. De mindkettőről tudjuk, hogy Isten kezéből vehetjük el.
A legjobb iskolaévek azok, amelyek során saját magunkról, az örök nagy Énről elterelődik a figyelmünk. Ezek nem fakultatív órák-napok-hónapok-évek! Aki demenciával élő családtagját gondozza, ilyen iskolába jár. És nem mindegy, hányasra vizsgázik. Van, amit meg kell tanulnia, van házi feladat, és van szorgalmi. Csak egy dolgot nem lehet: lógni…
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a Székesfehérváron tartott DIÓ foglalkozásról
- október 08-án
Ez volt a 12., utolsó foglalkozásunk, melyen a „A lelki egészségvédelem a családban” témát dolgoztuk fel., illetve értékeltük a foglalkozás sorozatot. Ennek a témának az utolsó foglalkozásra helyezése jó választás, mert még egyszer lehetőséget ad a legfontosabb üzenetünk, a „Te is fontos vagy” közvetítésére.
A foglalkozássorozatot értékelése. Egy rövid bevezető után minden csoporttag anonim módon egy-két mondatban leírta, hogy nekik mi volt a legfontosabb, amit a DIÓ-n kaptak.
Néhány a leírt véleményekből:
„Nem vagyok egyedül ezzel. Helyre tette, hogy nem baj, ha valamit nem vállalok be. Középpontba került előttem, hogy ne azt nézzem mivé lett, hanem, hogy mit szeretek/szerettem benne. Jobban el tudom fogadni az állapotából eredő „ügyeket”, nehézségeket.”
„Nem vagyok egyedül a problémámmal. Nem kell minden szituációtól megijedni. Ha nem veszélyes a helyzet érdemes rá hagyni, nem érdemes vitatkozni. Sokkal nyugodtabban tudom a helyzeteket kezelni. A saját hozzáállásom pozitívan változott.”
„Nagyon sok információt adott a demenciáról, mint betegségről! A tanácsok és a más hozzátartozók tapasztalatainak átadása is segítség. Segített egy kicsit máshogy gondolni az ápolásra, változtatni, hogy jobban ki lehessen használni az együttlétet a beteggel.”
„Kapaszkodót adott nekem a tanfolyam – a „nem vagyok egyedül” érzését. Sok-sok ötlettel, lehetőséggel fűszerezve. Köszönöm!”