92. rész – Szemben a halállal
Ketten jöttek.
- Na, asszonyom, lássuk a medvét! – mondta viccesen a fiatalabbik.
Nem voltam tréfás kedvemben, de nem akartam udvariatlan lenni.
- Azt én is szeretném látni – mondtam keserűen.
Becsöngettek, kopogtak egyszer, kétszer, tízszer. Semmi.
Átmentek Csábi úrhoz, de minek. Ő se tudott semmit.
Erre az egyikük fogott egy aprócska szerszámot, olyat, mint egy kis fogó, s azzal addig babrálta az ajtó zárját, amíg el nem fordult a zár nyelve.
- Van engedélyünk – mondta halvány mosollyal a másik, mert én gyanakodva bámultam a hadműveletet.
Az ajtó kinyílt.
Aztán pár másodperc múlva már jöttek is ki.
- Sajnálom, asszonyom…
Bementem. Bence ott feküdt szépen betakarózva a kanapén, még csak le se rúgta magáról a plédet…
A rendőrök intézkedtek, én meg csak álltam dermedten, tehetetlenül, és egyre azon járt az eszem, hogyan lehet ezt majd megmondani Borbálának, ha vége lesz ennek az egész rémségnek, a vírusnak. Vajon eléggé súlyos az állapota, hogy ne is tudja felfogni, Bence meghalt? Biztosan a szíve vitte el. Meg a bánat. Bencének Borbála volt a másik fele. Az a szépséges, finomlelkű és utánozhatatlanul bűbájos asszony, aki törékeny volt és mégis erős, aki annyira szeretett élni, hogy inkább belemenekült a gyilkos kórba, mint hogy ép elmével szembe kelljen néznie a halállal. A Bencéével meg a sajátjával.
De ezt csak én gondoltam így, ahogy hirtelen szembe találtam magam vele.
Az életvégi tervezés olyan előrelátó cselekvéssor, amely ha teljesen meg nem szünteti is azt a kínzó bizonytalanságot, amely a (ma még) gyógyíthatatlan beteg mellett a gondozó jövőjét is sűrű ködként borítja be, mind a beteg, mind a gondozó számára fontos. Jogi szempontból a beteg mindenkori egészségi állapotának megfelelően cselekvési tervet nyújt, cövekeket ver le, amelyeket a gondozó – ameddig lehet – a beteggel együtt meg kell, hogy lépjen. Természetesen ilyesmire még akkor kell gondolni, amikor a gondozottunk cselekvőképes, belátó és felismeri, hogy az ő érdekében tesszük, amit teszünk.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a DIÓ 10. foglalkozásáról
- október 1. Hajdúböszörmény
A részletes feladattevékenységet a pénzügyi kérdésekkel kezdődött, s a résztvevők itt is elmondták saját tapasztalataikat a témakörrel kapcsolatosan. Többen jelezték, hogy jelenleg is gyakoroltatják a demenciával élő hozzátartozójukkal a pénz értékének felismerését, de sajnos egyre nehezebben megy.
A „Jogi ügyek, képviselet lehetőségei, betegjogi és ellátottjogi kérdések” című feladattevékenységnél nagyon érdekelte a résztvevőket az Alzheimer betegek jogai.
A végrendelet és az élő végrendelet témakörnél 1 résztvevő tudta, hogy mi a különbség a két végrendelet között, de a jelenlévőknek nagyon tetszett az élővégrendelet és az általa képviselt lehetőség. Az időskori bántalmazásnál a saját tapasztalataikat osztották mely, melyet hozzátartozójuk kórházi bennfekvése idején tapasztaltak meg /kikötözés, sérülések a csuklón és a lábon, stb./.
A foglalkozás utolsó részéhez kapcsolódóan nagyon aktívak voltak a résztvevők, a temetéssel kapcsolatosan meglepően kendőzetlenül és nyitottan mondták el véleményüket, tapasztalataikat. A csoporttagok érdeklődőek a témákra, de egymás véleményeire is, a foglalkozás végén szívesen beszélgetnek egymással és mesélik el tapasztalataikat.