91. rész – Nomen est omen

Papika régebben, még vagy két-három éve  szívesen elücsörgött velem nyaranta a teraszon, és jó sztorikat mesélt sráckorából. Ő ugyanis majdnem profi focista volt. Majdnem, mert az U16-osnak megfelelő válogatott ígéretes tagjaként egyszer, amikor Csehszlovákiába mentek barátságos mérkőzésre, az edző egy nagyon béna  srácot tett be helyette a kezdő csapatba, akiről később kiderült – mert nem is lehetett eltitkolni –, hogy egy akkori miniszterhelyettes, Porkoláb elvtárs unokája. Na, amikor ezt Papika megtudta, akkor nagyközönség előtt, mármint az öltözőben, ahol még az őket szállító busz sofőrje is ott tömörült, idegrohamot kapott, és ordítva előadta, hogy Nomen est omen (mert ő a piaristákhoz járt, és tudta, mit jelent): a kétballábas, tehetségtelen Frici miatt veszítették el a mérkőzést. Naná. Még a tetejében öngólt rúgott a szerencsétlen, de az edző nem merte kiakolbólintani, hogy menjen haza gyalog, tán megizmosodik a lába. Ez az egész Kassán történt. De nem is ezt akartam elmondani, csak gondoltam, leírom, hogy el ne felejtsem, és ha már öreg leszek, elmesélhessem a gyerekeimnek, hogy büszkék legyenek a dédapjukra.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg: