91. rész – Annyira sajnálom!
Kiderült, hogy nem vittek B. Bence nevű beteget a mentők sehová. Persze gondolhattam volna, hiszen ha rosszul van, Csábi úr csak tudná… De vajon honnét tudná? A lényeg, hogy Bencének vagy otthon kell lennie, vagy megint elcsámborgott, hátha meglátja Borbálát. Sietek az Otthonhoz. A portás azt mondja, ő belátja a fülkéjéből végig az egész kerítést, és feltűnt volna neki, ha Bence arrafelé lődörög. De nem lődörgött arrafelé.
Vissza a házhoz.
Csöngetek. Csönd.
Hullámokban tör rám a tehetetlenség és az aggodalom.
Megint hívom a 112-t, bár aztán eszembe jut, hogy van egy koronavírus-szám, talán azt kellett volna. A központos elhadarja a nevét, kellemes, nyugodt bariton.
- Miben lehetek a segítségére?
Most mondjam azt, hogy keresse meg Bencét?
Mondom. Aztán gyorsan visszakozom.
- Ne haragudjon, inkább… inkább legyen olyan kedves kiküldeni ide valakit (mondom a címet). Azt hiszem, be kell törni az ajtót.
Még feltesz pár kérdést, aztán megnyugtat.
- Kiküldöm a járőrt, rendben. Várjon ott, kérem!
Naná, majd elmegyek sétálni – zsörtölődöm, de már olyan ideges vagyok, hogy alig bírok magammal.
- Bence, Bence, hová a nyavalyába tudtál elkóborolni?! Vagy… Istenem, Istenem, add, hogy ne legyen semmi baja! Annyira sajnálom!
A veszélyhelyzet elmúltával ilyen előre nem látható esetekre is fel tudunk készülni, ha megnézzük, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat honlapján hol és mikor tartják a hozzánk legközelebb eső Memória (Alzheimer) Café összejövetelét. Ugyancsak rendkívül hasznosak a már 2019 őszén elindított és minden bizonnyal idén is folytatódó „DIÓ” (Demencia Információs Órák) összejövetelei, ahol minden egyéni probléma megoldásához megkísérlünk segítséget nyújtani. A helyszínek, ahol ilyen órák már voltak, de amelyek az érdeklődés függvényében bizonyára más városokkal is bővülhetnek: Győr, Székesfehérvár, Csákvár, Jászberény, Tiszaalpár, Hajdúböszörmény és Érd.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a 2020. szeptember 23-án Győrben tartott 10. DIÓ foglalkozásról
A 11. győri foglalkozásunkon „A demencia utolsó szakaszában jelentkező gondozási nehézségek” témát dolgoztuk fel.
A foglalkozáson a felvezetést (hogyan változott a haldoklás és a halál kezelése – hogyan lett „természetes” folyamatból tabu téma és hogyan került előtérbe a hospitalizációja) követően beszéltünk arról, hogy milyen okok játszanak abban szerepet, hogy a halál otthon vagy a kórházban következik be. Beszéltek-e régebben arról, hogy mit szeretne a demenciával élő hozzátartozó? Mit szeretne, tradicionálisan mit követ a család?
Ebből átvezetve szó volt a palliatív gondoskodásról, arról, hogy otthoni környezetben ez hogyan tud megvalósulni.
Előfordul, hogy az otthon ápolt demens beteg a halála előtti időszakban kórházba kerül, ezért arról is beszéltünk, hogy megbeszélhetik a kezelőorvossal, hogy a palliatív ellátás szellemében szeretnék, hogy hozzátartozójukat ellássák. Ehhez a feladattevékenységhez kapcsolódott a tematika szerint a „veszteség….” feladattevékenységnél szereplő Elizabeth Kübler Ross szerinti szakaszok.
Ezt követően volt szó a hospice-ról, szellemiségéről, arról, hogy milyen segítségre számíthatnak a szolgáltatótól.
A „Veszteség/vesztesség” feladattevékenységet a tematika szerint dolgoztuk fel kiemelve, hogy a hozzátartozó esetében mennyire fontos, hogy ne a vágyaik szerint értelmezzék a hozzátartozójuk állapotát, hanem a valós szakaszt próbálják elfogadni és e szerint meghatározni az ápolás tartalmát.