89. rész – Fontos emlék

Muszáj elmondanom – mert azt a fogadalmat tettem, hogy nem hazudok ebben a naplóban –, hogy azt a mondatot, amelyet az előző lap végén leírtam, nem én találtam ki, hanem anya mondta Putyi néninek. És azt is hozzátette, hogy Putyi néni is imádkozzon azért, hogy irgalmazzon nekünk és nekik is a jó Isten. És nekem megígérte, hogy majd kiülünk egy szép nyári délután a kertbe, fagylaltot eszünk, ő pedig elmondja nekünk, Julcsinak meg nekem, hogy miért fontos az imádság, és mit jelent az irgalmazás. Ha ezeket nem tudjuk és nem hisszük, akkor jól megszívjuk. Persze ezt nem így mondta, de már elfelejtettem a pontos kifejezést.

Julcsi meg én is voltunk elsőáldozók, Julcsi meg már bérmálkozott is, de most nem erről van szó. Hanem az elsőáldozásról. Tudom, hogy az fontos volt, bár akkor én tényleg nem sokat értettem az egészből, csak arra emlékszem, hogy kívülről meg kellett tanulni mindenféléket, amiket azóta is tudok, de nem szoktak az eszembe jutni, mert Papika meg az iskola, meg anya, meg Julcsi is, ha dühít, elfeledtetik az emberrel, amit kívülről megtanult. És emlékszem, hogy szép volt az ünnepély a templomban, meg Richárd atya is kedves volt, és noszogatott, hogy mondjam már, de szerettem őt, és szerencsére eszembe is jutott, amit mondanom kellett. Úgyhogy mondtam.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg: