89. rész – Csönd

Délelőtt 9 és12 között merészkedem ki, mert tanulékony vagyok és fegyelmezett. Szerencsére senki sem kérdi, mit keresek az utcán.

Becsöngetek Bencéhez. Csönd. Megint csöngetek. Csönd. Mélységes, ellenséges csönd.

Átszaladok a szomszédhoz. Már a kertkapuban áll a kedves, szakállas úr, Csábi. A felesége nevezte el így még vőlegény korában, röpke 35-40 esztendeje. Ő még ahhoz a nemzedékhez tartozik, aki nem tesz úgy, mintha egyedül élne a földön, hanem törődik a szomszédokkal.

• Elnézést kérek, Csábi úr (ez nagyon hülyén jött ki, de már mindegy)… szóval Bence bácsit keresem, nem nyit ajtót.
• Á, csak tessék csöngetni tovább! Mostanában mintha… izé… mintha kicsit megsüketült volna.

Megköszönöm, motyogok valami viszontlátásra emlékeztetőt, aztán szaladok vissza. Most megkerülöm a házat, be akarok kukucskálni az ablakon, de be van húzva a függöny. Zörgetek. Semmi. Vissza a csengőhöz. Csönd…

Hívom a mobilon, mint indulás előtt is tettem vagy háromszor, de nem vette fel. Most se.

Érzem, hogy jéghideg kezd lenni és remeg a kezem meg a lábam.

Leülök a lépcsőn, és egyre csak ingatom a fejem. Tiszta gyászoló öregasszony testtartás, de nem tudok uralkodni rajta. És mintha valahonnét messziről, a más torkából hallanék egy halk jajongást.

Vagy én jajgatok?

A demencia éppen azért, mert majdnem kizárólag idős korban jelentkezik, örök érvényű példáját tudja nyújtani az időskori szerelemnek, amint azt már Ovidius is megénekelte Philemonról és Baucisról. Jó volna, ha kellő tisztelettel és csodálattal adóznánk ma is azoknak az idős asszonyoknak és férfiaknak, akik a puszta gondozáson túl a legéltetőbb érzelmet, a szeretetté szelídült szerelmet tudják nyújtani a párjuknak.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A projekt keretében megvalósult a Lokális Interprofesszionális Protokoll (LIP) szakmai műhelymunkája, három helyszínen (Győr, Székesfehérvár, Hajdúböszörmény).

A Hajdúböszörményben megtartott harmadik szakmai műhelyen a különböző szakmák képviselői a demencia kérdéskörei közül az „Egészségügyi szolgáltatások” témáját járták körbe.

„Egészségügyi szolgáltatások 1.” témakörei többek között:

Az idős populáció adekvát ellátásának problematikája

Melyek az adekvát ellátás problémáinak okai?

• Milyen jogszabályi és szakmai változások szükségesek az egészségügyi ellátórendszer adekvát működése biztosítása terén?

Az egészségügyi ellátórendszer „bedugulása” (az idős, beteg ellátott lényegesen tovább marad a rendszerben, mint azt a gyógyító tevékenység igényelné) – esetgazda: orvos/szociális munkás

Az egészségügyi ellátórendszer időszakos bedugulásának egyik oka az egészségügyi rendszer működésének nehézségei.

• Mi az oka az egészségügyi ellátórendszer nem megfelelő működésének a demenciával élők ellátásában?
• A kórházak különböző osztályai nincsenek felkészülve a demenciával élők ellátására. Nem mindegy, hogy mennyi időt töltenek a demenciával élő betegek az idegen környezetben, ami miatt tovább romolhat az állapotuk, kognitív képességeik is hanyatlanak. Nem tudják, hol vannak, zavarttá válnak, haza akarnak menni.
• Ha a beteg átkerül a pszichiátriára zavart viselkedése miatt, ahol a kezelése nem megoldott, mert az adott tüneteket vizsgálják és kezelik, nem pedig a beteget magát.
• A demencia, mint alapbetegség, bármely más akut állapotban rontja a kezelés kilátásait, rontja a beteg életminőségét és megnyújtja az ellátást különösen, ha nem ismert. Az egyes osztályok közötti áthelyezésekkel a demens beteg idegen környezetben még bizonytalanabb lesz.