88. rész – Pandémia 3.
Meg kell őriznem a józanságomat. Már csak azért is, mert mi nem a félelem lelkét kaptuk, hanem a józanságét. Ez egészen biztos, hogy a Bibliában van, csak elfelejtettem, hogy hol*.
Csapongok, hol a betegeket, hol az egészségeseket, hol a gyerekeket féltem. Még szerencse, hogy nem akarom az egész országot ától zéig félteni. Az is igaz viszont, hogy ki tudja, hány szülő van olyan helyzetben, mint Tamás lenne, ha iskolás korú gyerekeik lennének, és nem „csak” Katkára kellene vigyáznia. Például az a szülő, aki a digitális tanítás okán kénytelen a gyerekének napi szinten különórát adni (tudom, nem így hívják, ő csak „foglalkozik a gyerekkel”, de ez mégis olyan, mintha a szülőnek kellene korrepetálnia a gyerekét). És ha az apukát a gazdasági szakadékba zuhant cége kénytelen volt elbocsátani, tőle akkor vajon elvárható, hogy derűsen csillogó szemmel segítsen megoldani a gyerkőc nyelvtan háziját, miközben már nem is úgy hívják az évezredes betonbiztos magyar nyelv alkotóelemeit, mint akkor hívták, amikor ő járt alsóba? Ó, Istenem, nem elég maga a járvány? Még attól is koccanjon össze a térdünk, hogy a gyerek előtt leégünk, mert nem tudjuk a nyelvtant?
De ezek a kis bajok. Ezeken lehet segíteni.
Tartsuk be a fontossági sorrendet.
Most első Tamás… vagy Bence?
Bence!
*Tim 1,7
Vannak történések, helyzetek, események, amelyekre nem lehet felkészülni. És amikor mégis bekövetkeznek, egyszerre ezer dolgot kell megszerveznünk a gondozottunk (és a magunk) érdeklében. Ezért jó, ha már a betegség kezdetétől ápoljuk a kapcsolatainkat: a szélesebb családi körrel, a szomszédsággal, a barátainkkal, különösen is a gyülekezeti/hívő testvérekkel, és nem utolsó sorban a gondozottunk orvosával/orvosaival. Ez nyilván olyan plusz időt és energiát kívánó feladat, amelyet épp azért kell előre látóan, szégyenkezés és kínos feszengés nélkül kiépíteni, hogy amikor itt a baj, akkor legyen hová fordulnunk.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Demencia Információs Órák – beszámoló
- Augusztus 12. – Jászberény
A mai nap témája a „Kognitív képességek szinten tartása, javítása”, amely a demenciával élő személyek esetében erős relevanciával bír. Az anyag tartalma, terjedelme megfelelő volt, könnyen és jól alkalmazható (a segédanyag az otthoni foglalkozásokhoz nagyon elnyerte a hallgatóság tetszését) Bemutatásra került egy foglalkoztató film is, amelyből sok hasznos „trükköt” is megismerhettek, bár nagyon sok információval és tudással is rendelkeznek már a hallgatók. A korábban ajánlott könyvek közül többet már átolvastak élményeket megosztottak. (templomi harangszó, kakukkos óra, virágültetés, közös főzés, kipróbálásra került egy közös kiállítás megtekintése is)
Nagyon sok eszközt, kelléket vitt az oktató, és a különböző érzékszervekre történő hatást próbáltuk ki közösen.
A csoport nagyon jól együttműködik, mindenki szívesen közreműködik a feladatokban, élmények megosztásában. Már odáig is eljutott a csoport, hogy olyan eszközre, hívja fel xy figyelmét, akiről tudja, hogy számára fontos az az eszköz vagy információ. Mindig sikerül valakinek új ötletet, megélt élményt adott témához behozni, mellyel segíti a csoport működését. Igazán vidám, jó hangulatú volt a foglalkozás, nagyon örültek, hogy kint a szabadban zajlott a foglalkozás, amely hűvös teraszt jelentett, ugyanakkor a távolságot is jól lehetett tartani,(figyelve a járványügyi előírásokra) könnyebb volt a mozgásos feladatok elvégzése.
[/cm