88. rész – A nagy MIÉRT

Ebben a betegségben a legrémesebb kérdés a „miért”. Akiket a beteg szeret, ugye, azok magukban kérdezik, hogy miért éppen ő, akit annyira szeretnek, kapja el ezt a rémséges betegséget, hogy már nem az, aki volt. Mert én azt értettem meg az alatt a két év alatt, amíg Papika otthon volt velünk, hogy lassan, de biztosan más ember lett belőle. Régebben nagyon jókat lehetett vele nevetni. Úgy hahotázott, ha valami jópofát mondtam vagy mondott ő maga, hogy majdnem  hanyatt esett. És most már alig-alig mosolyog. És ha mosolyog, akkor is kiderül, hogy nem azon mosolyog, amin például én, hanem valami múltbeli eseményen, amit viszont nem tud elmesélni, bár megpróbálja. És olyasmiért fakad sírva, pontosabban egyáltalán: hogy sír, pedig ő kemény ember volt, sosem sírt. Talán csak amikor Mamika meghalt. Igen, arra emlékszem, akkor sírt.

Úgy szerettem volna vele focizni! Ha focizunk, akkor igyekszik, és ha eltalálja a lasztit, tapsol, mert boldog. Tudom, hogy ezek a dolgok azoknak, akiknek nincs ilyen rokonuk, érthetetlen, sőt nevetséges. Csak annyit mondhatok: mindenki adjon hálát a jó Istennek, ha ez a kórság messzire elkerüli a szeretteit!

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg: