87. rész – Pandémia 2.
Nem tudok szabadulni a kérdőjelektől.
Ki tudja, Tamáson kívül is hány demens hozzátartozó szakad kétfelé, mert először ugyan boldog volt, hogy a munkaadója engedélyezi az otthoni munkát a bejárás helyett, de aztán pár nap alatt kiderült, hogy se a munkáját, se a betegét nem tudja rendesen ellátni: kénytelen éjszaka dolgozni, vagy mindenféle cseles megoldást kiagyalni, hogy legalább két-három szabad órája legyen az amúgy nyolc órai munka elvégzésére? Ám ha sikerül azt a két-három szabad órát kiügyeskednie, akkor gyötri a rossz lelkiismeret, hogy mi van az anyjával, az apjával, a férjével, a feleségével, aki jó esetben magába roskadva üldögél a sarokban, vagy a másik szobában alszik, vagy el-elbóbiskol a fotelben, néha rémisztő gondolatai támadnak a magányról, az elhagyatottságról, a halálról, meg a réges-régi, tündérmesébe illő gyerekkoráról, és a rég megholt édesanyját szólongatja.
Bizony, senki se tudja…
És most nincs Memória café, nincs beteglátogató szociális munkás, nincs szolgálatkész mentálos, akihez tanácsért szaladgálhatnánk. Igaz, vannak önkéntesek, áldja meg őket az Isten. De az élelmiszerrel tömött cekker, vagy a kifőzdéből hozott étel mellé ő sem hozott parttalan időt és türelmet, hogy meghallgassa a panaszaidat. Hiszen várják, ó, de még mennyire várják őt a többiek, a többi elesett, beteg vagy csak idős kora miatt rogyadozó ember!
A betegség kitermeli a magány egyik kétségbeejtő formáját. Azt, hogy tulajdonképpen senki sem érti meg a beteget: a gondozója, az ápolója, a szerettei, a barátai, az orvosai, a betegségére szakosodottak – senki. Mert ők mások. A beteg bőrébe senki se tud belebújni. A mentális beteg bőrébe gyakran ő maga se tud belebújni. Ezért kellene a gondozónak és mindenkinek, aki segíteni akar a beteg embernek – esetünkben az alzheimeres vagy egyéb gyökerű demensnek – az emberileg lehetséges mértékben a beteg helyébe képzelnie magát. Csak így tudjuk az életét, a mindennapjait élhetőbbé tenni.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a Székesfehérváron tartott DIÓ foglalkozásról
- szeptember 10-én
Az „Idősügy és jogvédelem” témát dolgoztuk fel.
Itt elég volt a pénzügyi kérdésekre a megadottnál időtartam, mert a megelőző foglalkozáson az egyik résztvevő felvetett egy problémáját, ami a pénzkezeléssel volt kapcsolatban és ekkor már több vonatkozásáról beszéltünk. Így a mostani alkalommal inkább összefoglaló jelleggel, visszautalva a már megbeszéltekre dolgoztuk fel a feladattevékenységet. Itt is kiemelt figyelmet szenteltünk arra, hogy a pénzkezeléshez tartozó funkciók csökkenése, elvesztése esetén is milyen módon tudják megőrizni a hozzátartozó méltóságát, hisz a pénzkezelés lehetőségének szűkítését, megvonását mindannyian korlátozásként élik meg.
A betegjogok, az ellátotti jogok a képviselet mindegyik olyan téma, ami lehetővé teszi a közös témafeldolgozást, hisz a jelen levők tapasztalatokkal rendelkeznek már a témákkal kapcsolatosan. Így a beteg és ellátotti jogokat, valamint a cselekvőképességhez kapcsolva a képviselet kérdéskörét részletesen átbeszéltük.
Az önrendelkezési joghoz kapcsolódik az élő végrendelet témája is. Itt is új információ volt, eddig még nem hallottak erről a lehetőségről a jelen levők.
A szociális szolgáltatást igénybe vevők jogai valamint a képviselet kérdésköre a résztvevőket nagyon érdekelte, főként a gondnokság alá helyezés, kérték, hogy a menetéről is legyen szó. Sokan dilemmáznak, nem tudják eldönteni, hogy kezdeményezzék-e az eljárást a hozzátartozójuk esetében. Próbáltam támpontokat adni a döntéshez.
A jelen levők kérték, hogy a téma kapcsán essen szó a tartós bentlakásos intézményi ellátás kérelmezéséről is. Ki döntse el, mikor, hogyan beszéljék meg demenciával élő hozzátartozójukkal, kell-e hozzá gondnokság alá helyezés stb.