81. rész – Júlia, szegény angyal

Arra ébredtem, hogy őrülten csöng a telefon. Ki tudja, már mióta! Hajnalban, amikor minden és mindenki alszik, és a szú percegését is meghallani, úgy tud ordítani a telefon, hogy az embernek feláll a szőr a hátán.

• Csakhogy, végre! Júlia vagyok, Júlia, tetszik tudni, a Gabikás…
• Persze, hogy tudom. Baj van?
• Baj az éppen nincsen, remélem, vagy nem is tudom… Most nem tudom, kérem szépen, mit csináljak, mert Gabikának visszajött az epegörcse, és a családorvos, az kérem, nem veszi fel. Hívjam a kórházat? Vagy mit csináljak? Meg aztán már nagyon ki vagyok merülve, tetszik tudni, idejét nem tudom, mikor aludtam végig az éjszakát… És Gabika állandóan ki akar menni, meg keresi a kölnijeit, pedig Isten engem úgy segéljen, hogy nekem nincs is kölnim, sose volt, én mindig levendulaolajat csináltam magamnak is, meg a…
• Jól van, Júlia, persze, értem… Fájdalomcsillapító van otthon? Amit még a múltkor adtak neki, abból biztosan maradt.
• Persze, már beadtam, bár először kiköpte a drágám, illetve kicsit fuldoklott, de aztán lenyelte. De nem nyughat, én már igazán…
• Jól van, Júlia kedves, feküdjenek vissza, nyolckor hívom az orvost is meg magát is.

Van bizonyos sorrendisége a segítséghívásnak. „Békeidőben”, ugye, ott volt nekünk a jó kis 112-es segélyhívó, de most már a családorvost kell hívni, ha valaki rosszul van, mert lehet, hogy vírusos. És ha a családorvos nem veszi fel? És ha nem vírusos, hiszen millió más baja is lehet valakinek? Akkor is, mert a családorvos fogja tudni megmondani, mi baja, és mi legyen. Ez ilyen egyszerű. És érthető is, hiszen rendkívüli helyzet van. Ha viszont a családorvos rálépett a telefonjára, vagy egyszerűen csak otthon hagyta? Akkor van a pótcsaládorvos. Ha ő is, akkor a pót-pót. A tanulság: nem lehet mindent a szánkba rágni! Tessék elővenni az internetet! Vagy a józan eszünket. Ott biztosan megtaláljuk a megoldást.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A projekt keretében megvalósult a Lokális Interprofesszionális Protokoll (LIP) szakmai műhelymunkája, három helyszínen (Győr, Székesfehérvár, Hajdúböszörmény).

Hajdúböszörményben megtartott második szakmai műhelyen a különböző szakmák képviselői a demencia kérdéskörei közül a „Jogvédelem” témáját járták körbe.

„Jogvédelem” témakörei:              

• Gondnokság alá helyezés kérdésköre – átmeneti időre vonatkozó jogi képviselet

A gondnokság alá vétel eljárása a demens személynél a betegség későbbi stádiumaiban lehet időszerű. Súlyos tünetek fennállásakor nemcsak a beteg állandó felügyeletéről kell gondoskodni, de a gondnokság alá helyezés is a gondoskodás egy formáját jelentheti. Amennyiben a demenciával élő beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége nagymértékben csökkent, tartósan teljes mértékben hiányzik, (vagy tartósan, illetve időszakonként visszatérően),– abban az esetben a gondnokság alá helyezés megindítása célszerű.

• Ki kezdeményezi és mikor az idős, demenciával élő gondnokság alá helyezést?
• a beteg hozzátartozója? (házastárs, bejegyzett élettárs, egyenesági rokon (gyermek, unoka, szülő, nagyszülő), testvére)?
• bárki, aki a gondnok kirendelés szükségességét észleli, akár hivatalból?

A család sokszor nehezen hozza meg a döntést a gondnokság alá helyezés eljárás megindításával kapcsolatban. A szociális munkás vagy a házi orvos kezdeményező szerepe, javaslata lehet az, ami ebben a helyzetben is meghatározó lehet, hiszen a család/hozzátartozók tájékoztatása részükről elengedhetetlen.