78. rész – Tamás otthon dolgozik

Ebben a nagy elzártságban – mert komolyan veszem a rendeletet, hogy otthon kell maradni – egyre konokabbul visszatér lelki szemeim előtt Katka alakja. Nem annak a régi, okos nagylánynak az alakja, az unokatestvéremé, aki mindig tudta, mit kell tennie, hanem a mostanié, amint késő este egy lejtős budai utca sarkán kuporog a földön, és sír, hogy nem talál haza. És aki azóta sem hajlandó bevenni a gyógyszereit, amelyeket a neurológus főorvos felírt neki, mert azt mondja, neki tulajdonképpen semmi baja. És tényleg vannak órák, sőt napok, amikor egészen olyan, mint régen, és ez Tamást nagy megelégedéssel tölti el, hiszen ő mindig is fújta, hogy csak azért rendezi a cirkuszt, hogy ő legyen a középpontban. Aztán, mióta Virág, ez a kedves asszony vigyázott Katkára hetente háromszor, és elmagyarázta Tamásnak, hogy az apja ugyanígy kezdte, aztán lassan teljesen elborult az agya, Isten nyugosztalja, szóval azóta, és főleg azóta, mióta korlátozták a kijárást a járvány miatt, és Tamás otthon dolgozott (volna), megint egyszer belátta, hogy Katka bizony beteg. De vannak világos pillanatai, órái, sőt napjai is. Bár ezek egyre ritkábbak.

A gondozó hozzátartozó idővel úgy érzi, hogy egyetlen napot sem bír már ki összezárva demenciával élő családtagjával, ha nem tud időnként kiszabadulni a lakásból. Ez az un. „én-idő” csökkent le, ha ugyan nem tűnt el teljesen, mióta kitört a koronavírus-járvány, és kijárási korlátozást rendeltek el. A felelős hozzátartozó, még ha kimerészkedik is néha az utcára a beteggel, imádkozva, nehogy valami „baleset/gikszer” történjék, máris alig várja, hogy hazaérjenek. Otthon pedig alig várja, hogy egy kicsit, csak egy icipicit, kimehessenek…

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Beszámoló Demencia Információs Órák – Tiszaalpár

Időpont: 2020. Július 23.

A mai nap témája „A biztonságos környezetnek a  megteremtése, saját praktikák közreadása”. A programban már volt szó a mentőhívásáról, vagy piktogramok alkalmazásról, ezért a mai foglalkozás inkább azok gyakorlati alkalmazása és a diákon történő bemutatásra koncentrálódott. Bemutatásra került a veszélykártya, annak készítési módja, az elkóborolt személy rendőrségi körözésének, felkutatásának segítését célzó adatlap kitöltés, személykeírás készítés (legyen otthon fotó, tudja a család az eltűnt személy magasságát, súlyát, jellegzetességét, hogyan figyeljen a napi ruházatra).

A teremben fellelhető tűzoltókészülék használata, családi házban való alkalmazására is sor került, beszerzés lehetősége, árinformáció. Külön kiemeltük az elektromos készülékek alkalmazását, vagy tiltását, a saját élmények alapján, valamint az autó használatát.

Aktívak voltak a hozzátartozók, jó hangulat uralkodott végig a programon.

A csoportban lévők nagyon érdeklődők, nyitottak voltak, sok praktikát hoztak pl. kulcs más helyre történő eltevése, valamint mi nyújt biztonságot szerintük a saját családtagjuk számára. Mindenki türelmesen végig hallgatja a másikat, meg van a kellő tisztelet is egymás iránt, a téma iránt, sorsközösséget alkotnak.

A csoportdinamika nagyon jól működött, erős a csoportkohézió – jól kiegészítik egymás gondolatait.