75. rész – Bánat

Bevásároltam, majd az Otthon felé kanyarodtam, ahol Borbála lakik. Oda, ahová betettük, és mielőtt feleszméltünk volna, az Idősotthont látogatási tilalom, majd teljes zárlat alá helyezték. Joggal, hiszen – amint azóta kiderült – ahol ezt nem tették meg, ott tombol a járvány. Tudom, hogy Borbála fizikailag jól van, de kicsit depressziós, az orvos viszont egyelőre vár, hátha gyógyszer nélkül is jobban lesz.

Bekukucskálok a kerítésen. Látom a lakókat fent a nagy teraszon, némelyik sétál, némelyik kerekes székben ücsörög. Borbálát nem látom.

A hazafelé út arra vezet, ahol Bencéék laknak. Messziről valami csomagot észlelek az utcájuk közepe táján. Ahogy közelebb érek, látom, hogy nem csomag az, hanem Bence guggol ott a kerítésnek dőlve.

Biztosan rosszul lett!

Kiugrom a kocsiból, szaladok hozzá. A maszkot is elfelejtem feltenni. Vissza a kocsihoz, aztán maszkban, kesztyűben vissza Bencéhez.

• Bence, kedves Bence! – noszogatom, és segítek neki felállni.

Betámogatom a lakásba.

• Hová indult? És mi a baj? – kérdezem, ahogy leültetem egy karosszékbe, és hozok neki vizet.
• Megint voltam az Otthonnál – nyögdécseli. – És láttam Borbálát messziről… Integettem neki, hadonásztam… és nem ismert meg. Ó, Istenem, Istenem!

Tehetetlenül ácsorgok mellette.

Elérkezhet az a pillanat, amikor már nem annyira a demenciával élő családtag, mint inkább a gondozó hozzátartozó egészsége romlik meg annyira, hogy kénytelen a család a demenciával élőnek idősotthont választani. De az is előfordul, nem is ritkán, hogy maga az élemedett korú ember dönt úgy, hogy neki jobb volna az állandó orvosi felügyelet, a családtól való függetlenség, a folyamatos ellátás, más szóval az, hogy ne legyen az akár már szintén nyugdíjas korú „fiatalok” terhére. Ilyenkor a hozzátartozók valamivel kevésbé éreznek lelkifurdalást, mint amikor ők maguk kezdeményezik, hogy az idős családtag otthonba vonuljon.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Beszámoló a 2020. augusztus 26-án Győrben tartott 8. DIÓ foglalkozásról

A „Lehetőségek a kognitív képességek javítására, szinten tartására otthon” témát dolgoztuk fel.

A tematika két film vetítését tartalmazza. Az első feladattevékenységhez „foglalkozást bemutató”, a negyedik feladattevékenységhez „foglalkoztatást bemutató” film vetítését javasolta. A foglalkozás utolsó részében, az első film kihagyásával megmaradó időtartamban a demens nappali ellátás vezetője hozott foglalkoztatáshoz használt eszközöket és ezeket bemutatta, illetve beszélt az általuk alkalmazott módszerekről.  A beszélgetés nagyon jól sikerült.

Ebben a részben az a hangsúlyos feladat, hogy milyen módon mérjék be, határozzák meg, hogy a demenciával élő családtag a kognitív képességek terén mit őrzött még meg, és ennek alapján milyen képességfejlesztő, szinten tartó foglalkoztatásra van szükség és lehetőség. Ezen túl még az, hogy ebbe a feladatba kit vonjanak be, hogyan illesszék a napirendbe stb.

A feladatok közé beillesztették az orvos és a szociális szakember véleményének kikérését is (amennyiben állunk kapcsolatban ilyennel).

Nagyobb hangsúlyt helyeződött arra, hogy hogyan tudunk motivációt teremteni a foglalkoztatáshoz (én elég hosszan foglalkoztam ezzel a foglalkozáson) és hogy a motiváció megléte mennyire fontos.

A vetített film főként hangulatot közvetített, de voltak benne bevágások foglalkoztatásról, ami lehetőséget nyújtott interaktivitás kezdeményezésére. A beszélgetés során kiemeltük, hogy a demencia minden szakaszában más és más lehetőség adódhat foglalkozásra, hogy minden személy más és nincs egységesen jó fejlesztési módszer, hogy a mindennapok során minden, közösen végzett tevékenység során fejlesztünk és szinten tartunk, úgy, hogy ez is nem tudatosul bennünk. Ezek tudatosításával könnyen fejleszthetjük a foglakoztatásunkat.