74. rész – Kapcsolattartás

Felhívtam Júliát.

• Nem akarom zavarni, de muszáj megkérdeznem: milyen telefonja van?
• Még a fiamtól kaptam, mielőtt Magyarba indultam.
• Tud rajta internetezni?
• Persze hogy! Itt, Gabikánál, van wifi. De mink a laptopon szoktunk skype-on beszélgetni a lányával. Direkt vett vagy hozott, nem is tudom, egy laptopot. Hamar megtanultam. Sajnos, Gabikával kicsit nehéz, mert ugyan eleinte mond ezt-azt, de aztán, amikor rájön, hogy a lánya nincs is ott, csak a képe, akkor elmegy a kedve a dologtól. Legutóbb sírt emiatt.
• Remek! Persze… nem az remek, hogy Gabika abbahagyja a beszélgetést, vagy hogy sír, hanem az, hogy mi így is tudjuk a kapcsolatot tartani. Nem kell bevásárolni? Van mindenük? Akkor nem kell Gabikát egyedül hagyni… esetleg… – tettem hozzá bátortalanul. – Ugye, izé… nem hagyja egyedül Gabikát?
• Hogy tetszik képzelni! Még mit nem! Hogy arra menjek haza, ég a ház, vagy mittudomén… Azt találtam ki, hogy viszünk egy nagy szatyrot, és én fogom az egyik fülét, ő a másikat. Ezt Gabika nagyon szereti. Főleg akkor, ha már van a táskában súly. Akkor eljátszom, hogy milyen nehéz, és milyen jó, hogy ő segít. Hogy tud annak örülni!

Idővel s odafigyeléssel a gondozónak sikerül eltalálnia azt az elfoglaltságot, szórakozást, tevékenységet, vagy akár ételt, ruhát, cipőt, amelyet a demenciával élő ápoltja szeret. Ez, érdekes módon, nem feltétlenül ugyanaz, mint amit aktív, egészséges korában a legszívesebben csinált. Lehet olyasmi, ami pillanatnyi sikerélményt nyújt neki, ami megnyugtatja, vagy egyszerűen csak örömöt okoz. Van, aki festeget, rajzol, tévét néz (nagy kedvenceik az állatokról szóló filmek), vagy akár port töröl, és sokuknak örömöt okoz a zene. A zenehallgatást akár nyugtató helyett is javasolni lehet.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Beszámoló a Demencia Információs Órák nyolcadik alkalmáról

„A biztonságról, a biztonságos környezet”

Helyszín: Csákvár, Időpont: 2020. szeptember 2.

Egy kis játékkal kezdődött az új téma felvezetése: Ha Te lennél a szivárvány, milyen színben lennél most? A résztvevők szinte csak élénk vagy pasztellszínekben „tündököltek”.

A nyolcadik találkozó témaköre a „Biztonság volt és a biztonságos környezet” volt. Ennél a témánál a résztvevők maguk mesélték el, hogy ők milyen módon tették biztonságossá környezetüket, milyen biztonsági felszereléseket alkalmaztak hozzátartozójuk testi épségének megóvása érdekében.

A témakört az előző foglalkozások alkalmával is érintettük már, illetve szóba került már egy-egy biztonságra törekvő cselekvés ismertetése, ezért inkább a résztvevők saját tapasztalataikat osztották meg egymással.

A résztvevők szinte minden témakörnél elmondták a saját élményalapú tapasztalataikat és szívesen is beszéltek a nehézségeikről és a biztonságos saját környezetük kialakításáról, s az ezzel kapcsolatos „egyéni” praktikákról.

Levetítésre került a Demencia nagyfilm. A jelenlévőknek nagyon tetszett a film, a filmből kiemeltük a biztosra törekvő cselekményeket, a biztonsági felszereléseket, melyek a mindennapi életben a demenciával élő személy biztonságát is megcélozza. A filmet a résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták – nézték, nagyon tetszett nekik, elmondták, hogy jó volt látni és hallani más érintettek problémáját és a filmből kapott 1-2 támogató jó tanács segítséget nyújt számukra a következő időszakban is.