Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

71. rész – Jól van, de szomorú

Felhívtan az Idősotthont, hogy megtudjam, hogy van Borbála. A recepciós hölgy rögtön adta is Nórikát, a kedves kis nővért, aki Borbála személyi gondozója lett.

  • Sajnálom, asszonyom, de az igazgatónő úgy rendelkezett, hogy csak családtagnak adhatunk…
  • De hiszen én vittem be önökhöz a hölgyet! – vágtam, elég udvariatlanul, a szavába. – Akkor csak megkérdezhetem, hogy hogy van?
  • Hát igen, végül is… – mondta habozva Nórika. – Szóval, nincs túl jól, mármint amúgy jól van, egészségileg, de szomorú… Ez nagyon rosszul jött, ez a zárlat… tetszik tudni, ha csak vele kellene foglalkoznom, akkor az más volna, de így… Mire észre veszem, már ott lóg szegényke a kilincsen, és haza akar menni.
  • És nincs valaki a bentlakók között, akivel legalább…
  • Dehogyis nincs! Csak hát most egy kicsit mindenki maga alatt van. Csupán a filmek, azok kötik le őket, vagy a tévé. De Borbála bealszik a tévé előtt, szerintem, mert nem látja jól. Nincs neki szemüvege?
  • De van! Tessék megnézni a retiküljében, a szekrényben. A férje mondta, hogy oda tette be a szemüvegét, nehogy eltörjön.
  • Jaj, de jó! Köszönöm szépen!

Kérdés, hogy át lehet-e ugrani a beszoktatás időszakát. Bizonyára jelentősen meghosszabbodik ez az idő, ha nincs a demens személy körül (gyakorlatilag állandó) gondozó, illetve, ha a gondozó figyelme megoszlik több beteg között. Manapság az is szinte csodaszámba megy, ha elegendő nővér, vegy egyéb gondozó van. Hiszen ők azok, akiknek nagy része többé-kevésbé messziről, tömegközlekedéssel jár be dolgozni, és minden óvintézkedés dacára ott lebeg a fejük (és a családjuk feje) fölött a rém: a koronavírus fertőzés.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Beszámoló a Székesfehérváron tartott DIÓ foglalkozásról

  1. augusztus 13-án

Az „Egészséges táplálkozás idős korban” téma minden résztvevőt nagyon érdekelt, mert szinte kivétel nélkül küzdenek étkeztetéssel kapcsolatos problémával. (Nincs étvágya a hozzátartozónak vagy csak néhány féle ételt hajlandó megenni; egy csoporttag túlfalásról és az abból eredő elhízásról számolt be; többen jelezték, hogy nagy teher számukra az ápolás mellett a főzés.) Az elhangzottak alapján fontosnak tartottuk hangsúlyozni, hogy az étkeztetéssel kapcsolatban nagyon fontos felmérni a saját lehetőségeiket, képességeiket és amennyiben nem tudják felvállalni az otthoni főzést, az semmiképp nem kisebbíti, nem rontja az ő általa nyújtott gondozás hatékonyságát, „szeretetteliségét”.

A „Rázártam az ajtót, baj nem lehet” feladattevékenység minden csoporttag számára szorító problémát feszegetett. Többen vannak, akik dolgoznak és a hozzátartozójuk addig egyedül tartózkodik otthon. Számukra nagyon nehéz annak megítélése, hogy még ez biztonságos, vagy már veszélyes az ápolt számára. Igyekeztünk közösen meghatározni azokat a pontokat, amelyek megadhatják a választ erre a kérdésre.

[/cm