69. rész – Az utolsó csepp
Bence már több napja nem hívott. Beúszott a lelkembe Bence kétségbeesett tekintete, amikor kihátrált Borbála szobájának az ajtaján, miután mindenét szépen elpakolta a szűkre szabott szekrényben.
Amikor kihirdették a kórházak és idősotthonok látogatási tilalmát, Bence rögtön felhívott, és bizony jó időbe telt, amíg meg tudtam nyugtatni, hogy biztosan hamar feloldják, hiszen (akkor még) csak tíz alatt volt a fertőzöttek száma. Persze aztán nem lehetett semmit se feloldani, inkább egyre szorosabbra fogni a gyeplőt. Leginkább az időseket győzködték, hogy otthon maradni, otthon maradni! Épp ezért nem értettem, Bence miért nem hív. Többszöri próbálkozásom is sikertelen maradt, nem vette fel a telefont. Borbálának pedig nem volt telefonja.
Elmentem Bencéhez. A csengetésre kikiabált, hogy ki az, de utána sem engedett be, amikor megmondtam, hogy én keresem. Karanténban vagyok – mondta –, nem szabad meghalnom, mert akkor Borbála egyedül marad. Ne haragudjon…
Arra nem válaszolt, miért nem vette föl a telefont.
Azt hiszem, ez a szörnyű vírus volt az utolsó csepp a pohárban: Bence összeomlott.
Ebben a mai helyzetben nem lehet se Alzheimer Cafén, se DIÓ-n, se semmin részt venni, hogy elmondhatná az ember a kétségeit, a gondjait, a nehézségeit, és tanácsot kérhetne. Próbáltam elérni legalább Csillát, a mentálost, vagy azt a neurológust, akit ismertem, de egyiket se tudtam telefonvégre kapni. Ó, igen, érthető, hogy most minden a koronavírus körül forog, de mi lesz a demensekkel? Meg a sok beteg öreggel az Otthonokban?
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
A projekt keretében megvalósult a Lokális Interprofesszionális Protokoll (LIP) szakmai műhelymunkája, három helyszínen (Győr, Székesfehérvár, Hajdúböszörmény).
Alább olvasható a székesfehérvári szakmai műhelymunka tapasztalatainak összegzése:
Székesfehérvár nagyvárosi jellegéből adódóan mind az egészségügyi, mind a szociális szolgáltatásban dolgozók köre széles, kiterjedt. Egy-egy eset kapcsán fontos, hogy mégis együttműködjenek, közös cselekvési irányok kidolgozása történjen. Az ellátások színvonala, hozzáférhetősége jó, az egyes intézmények a többi szolgáltatásról az érintetteknek megfelelő tájékoztatást tudnak biztosítani.
A nagyvárosi jelleg miatt, ha a lakókörnyezet lakótelepi, előfordulhat az elmagányosodás, izoláció.
A város minden olyan esetlegesen előforduló visszaélésre reagál, ami az időseket fenyegeti, különböző tájékoztatók megjelentetésével a helyi médiában.
Székesfehérváron a szakmai műhelymunkában résztvevő szakemberek egy teamet alkotva témáról témára bizonyították a szakmaközi kapcsolat hatékonyságát.
Megnyugtató volt azt érezni, látni, hogy Székesfehérváron jól működik a lokális interprofesszionalitás. A csoporttagok tudtak vitázni, építő jellegű kritikákat megfogalmazni, együtt gondolkodni, és nem utolsó sorban még új dolgokat is megosztani egymással.
Természetesen nyitott kérdések is maradtak melyek az alkalmak során megfogalmazódtak.
Bízunk benne, hogy a műhelymunkáról készült anyag nyilvánosságot kap, és több szakemberhez is eljutnak ezek az információk. Ez egy szélesebb körű együtt gondolkodásra, együttműködésre készteti a szakembereket!
Hiszen a demencia minden fázisában, de különösen az előrehaladott állapotban nagyon fontos a szakmai alapú minél közvetlenebb és széleskörű kommunikáció, együttműködés megteremtése!
Tudnunk kell kapcsolatba lépni egymással a demenciával élő személyek érdekében, tanácsot kérni egymástól és tájékoztatni egymást az állapotváltozásról annak érdekében, hogy az idős ember állapotának, betegségének és szociális körülményeinek legmegfelelőbb ellátási formában részesülhessen.
A szakmai műhelymunka legnagyobb eredménye az, hogy a szociális, egészségügyi szakemberek mellett, olyan más területről is csatlakoztak szakemberek, mint a polgárőrség, vagy a Magyar Posta.
Együtt tudtak gondolkodni (tapasztalatokat megosztani, javaslatokat tenni) arról, hogy miként lehet az egészségügyi, a szociális, és más fontos szolgáltatásokat a demenciával élő személyek, az őket ápoló családtagok, gondozók érdekében még jobban összehangolni, hol tudják egymást segíteni, kiegészíteni.