67. rész – Jobb félni, mint megijedni
Tartottam tőle, hogy előbb-utóbb bevezetik a kijárási tilalmat, így Tamást és Júliát megkértem, vigyék el a gondozottjukat az orvoshoz receptért. Mert ahogy sűrűsödtek a felhők Európa országainak ege fölött, s nőtt a fertőzöttek és az elhunytak száma, úgy lett egyre nyomasztóbb a gondolat, hogy mi lesz, ha nem mehetünk ki az utcára, vagy ha, Isten ne adja, hiány lesz épp a Katka vagy a Gabika gyógyszereiből.
Tamás persze úgy viselkedett, mint aki mindent jobban tud, egyenesen a szemembe mondta, hogy rémhírt terjesztek.
Mit tesz Isten, két nap múlva, amikor érdeklődtem, hogy elintézték-e az orvost, Tamás igen szerényen és szolgálatkészen suttogta el a telefonba, hogy karanténba zárták. Az egyik kollégája, akit mindenki irigyelt, hogy egy egész hetet tölthet Milánóban – bár a munka maga tulajdonképpen csak két napot vett igénybe –, miután hazatért, belázasodott, és a járványügyiek megállapították, hogy az új koronavírussal fertőződött. (Hozzáteszem, nem is tudtam, hogy van régi is, de restelltem volna rákérdezni, mivel mindenki úgy tesz, mintha ezt illenék tudni.)
Úgyhogy Tamás Virágot fogja elküldeni Katkával a dokihoz.
Aki igazoltan fertőzött személy környezetében tartózkodott az utóbbi pár napon vagy héten, kontaktszemélynek minősül, és nála is laboratóriumi tesztet végeznek. Az ajtaján pedig ott virít két hétig a karantént jelző matrica. De milyen nagy dolog, hogy szinte nincs az a kérdés, amelyre ne lehetne választ kapni a világhálón! Még az ilyen váratlan, előre nem látható esetekben is, mint ez a járvány! Ugyanakkor nagyon fontos, hogy megválogassuk, józanul mérlegeljük, milyen hírt tartsunk megbízhatónak. Ez többnyire már akkor kiderül, amikor megválasztjuk honlapot, hiszen vannak olyan portálok, amelyek jellemzően csak a figyelem felkeltéssel törődnek, nem az igazsággal.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a 2020. augusztus 12-én Győrben tartott 7. DIÓ foglalkozásról
A „Prehospitális – sürgős beavatkozást igénylő állapotok” téma került feldolgozásra. A téma nagyon sok feladattevékenységet tartalmaz.
„Mikor van szükség mentőre, a mentőhívás lépései”
A csoporttagok ismeretei e témában megfelelőek voltak, közösen összegyűjtötték azokat az eseteket, amikor mentőt kell hívni. Kihangsúlyoztuk azt, hogy minden olyan esetben hívjunk mentőt akkor is, ha nem tudjuk eldönteni, mennyire súlyos állapottal kerültünk szembe. Itt is felhívta a tréner a résztvevők figyelmét az „Életmentő” applikációra, amely nagyon hasznos, jól használható, és a mentőhíváson túl segítséget jelenthet a szükséges elsősegély nyújtása során is.
„Elesés szindróma időskorban”
A feladattevékenység tartalma már több esetben szóba került, azonban szükséges volt az összefoglalás. A járást segítő eszközök ismételten bemutatásra kerültek.
„Félrenyelés…..”
Ennél a feladattevékenységnél az applikáció által használt – a félrenyelés súlyosságától függő – teendőkön ment végig a csoport. Mi a teendő, ha
- a beteg eszméleténél van, köhög,
- a beteg nem tud beszélni illetve köhögni,
- a beteg eszméletlen?
„A fulladás jelei”
A témánál fontos kiemelni, hogy már ismert betegség esetén a hozzátartozó rendelkezik ismeretekkel arra nézve, hogy a fulladás és a hozzá kapcsolódó egyéb tünetek esetén mi a teendője. Így arra helyeződött a hangsúlyt, hogy az először fellépő fulladásos tünet esetén mi a teendő.
„Lázas állapotok, lázcsillapítás”
A csoporttagok megfelelő ismeretekkel rendelkeznek a témában, elég volt csak említés szintjén kezelni a feladatot.
„ Kiszáradás veszélye”
Az előző alkalommal az „Étkezés…” témánál már foglalkoztunk a folyadékpótlás fontosságával és módjaival, így erre vissza lehetett utalni, és emiatt a kiszáradás tüneteire, azok felismerésére helyeződött a hangsúlyt.
„Hypotermia…”
Hosszabban foglalkoztak vele, így a megelőzésre és a tünetek felismerésére is ki kellett térni.
„Alapszintű újraélesztés”
Ennek a témának a feldolgozásában a Magyar Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron megyei szervezete volt segítségünkre. Két újraélesztésben képzett ifjúsági Vöröskeresztes tag jött el az akalomra, akik lépésről lépésre elmondták és bemutatták az újraélesztést az általuk hozott ambu-babán. Válaszoltak a feltett kérdésekre, és aki igényelte, segítségükkel ki is próbálhatta a babán az elhangzottakat. Az előadók fiatalságukkal (18 év) és lelkesedésükkel nagyon kedves színfoltjai voltak a foglalkozásnak.
[/cm