Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

67. rész – A helyzet fokozódik

Itt az ismételt oltás napja. A főnővér felhívta anyát, hogy tudjon róla, és hogy nyugodjon meg, már ismeri Papikát (mármint a főnővér, persze anya is némileg…), nem lesz gond az oltással.

Mit mondjak, volt.

Kiderült, hogy szegénykém – a főnővér, sőt, szerintem az egész szolgálatban lévő kar minden igyekezete ellenére – rosszul lett az ijedségtől. Vagy mitől. Ezt már sosem fogjuk tudni kideríteni. A lényeg, hogy összeesett.

Tudósítok: Főnővér mentőt hív, mert a főápolóval együtt sem tudják felébreszteni az ájulásból. Mentő hamar odaér, ráteszik a mentőágyra. Mentős bemegy az épületbe Papika dossziéjáért. Ezalatt Papika mégis felébred, nem várja meg, hogy szépen bekapcsolják rajta a biztonsági öveket, leugrik, és mire a mentős odabent végez, ő már a kertkapunál próbálkozik. Persze nem sikerül. Porta riasztva. Papika vállát kedvesen vigyorgó portás átkarolja, és befelé tereli. Főnővér idegességében összevissza szaladgál. Portást dorgálja. Levegő után kapkod. Főápoló nem tudja eldönteni, kit ápoljon, úgy dönt, inkább Papikát és a mentőst. aki majdnem infarktust kap, pedig már látott egy-két ájultat a karrierje során. Utóbb bevallja, ő lett volna a felelős.

Na, nem irigylem. Se őt, se a főnővért, se Papikát.

Portásnak javaslok érdemrendet, de kiröhögnek.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Bevezető: A „Demenciához kapcsolódó interprofesszionális szolgáltatások adaptációja: tudásbővítés és érzékenyítés helyi közösségeken keresztül“ című, EFOP-5.2.4-17-2017-00002 azonosítószámú projekten belül három alprogramban fogalmazódtak meg feladatok.

A „Család és társadalom alprogram” célja, hogy a gondozó családok olyan ismeretekhez juthassanak, amelyek a mindennapok szintjén nyújthatnak gyakorlati segítséget számukra.

Az alprogram keretein belül valósult meg a DIÓ (Demencia Információs Órák), melynek keretében a bevont célcsoporttagok részére kontaktszolgáltatásokat nyújtottunk.

  

Jászberény – Esetttanulmány 3.

Kontaktasszisztens általi összefoglalás/értékelés/konklúzió:

 „Sok nehézség volt, hol neki volt szüksége támogatásra a demenciával élő személy miatt, hol nekem a be nem vált tanácsok miatt, de mindig egymás mellett álltunk. A találkozások változatosak voltak, volt, hogy kávézóban, parkban vagy az otthonában ültünk össze egy kis beszélgetésre. Sok kétségem volt, hogy ugyan a tanács, amit adok az jó-e vagy egyáltalán beválik-e. Ezt mindig nagy drukkal vártam, hogy mi lett a tanácsom fejleménye. Voltak kudarcok, de sikerként éltem meg, hogy a kontaktszemély egyre több türelemmel fordul a demenciával élő személyhez és ezáltal nyugodtabb légkör van köztük. Véleményem szerint, úgy két idegenből két barát lett belőlünk kortól függetlenül. Nehéz volt az elején, de egyre jobban megismertük egymást és ezáltal egy szuper „csapat” lettünk.

Tulajdonképpen a kontaktszemélynek nemcsak a demens személyt, hanem a házastársát is ápolnia kell, de a kettejük között lévő töretlen szerelem és szeretet az elképesztő. Bármiben számíthatnak egymásban még ebben a nehéz időben is.

Nagyon örülök ennek a projektnek és ha lenne még ilyen, akkor ugyanolyan elánnal vetném bele magamat, mint most. Ez nekem is „kikapcsolódás” volt, ha úgy mondhatom, akkor terápia.”