65. rész – Történelmi tapasztalat híján
Júlia telefonált. A hangja higgadt volt, lassan, tagoltan beszélt. Szépen hozzászokott Gabikával, hogy ha meg akarja értetni magát, közepes hangerővel, lassan kell beszélnie.
- Kezét csókolom, Júlia vagyok…
- Miért köszön nekem így, Júlia? Hiszen bizonyos fokig munkatársak vagyunk.
- Köszönöm… Az a helyzet, hogy nehézségeim vannak Gabikával. A tanácsát kérném, asszonyom. Naponta többször próbálom megmagyarázni neki, hogy nem szabad kimennünk… de ő mindig visszakérdez, hogy tán hazudtak az orvosok a kórházban, hogy meggyógyult? Még mindig beteg, azért nem mehet az utcára?
Ha én azt tudnám, hogy ilyenkor mit kell mondani! Hiszen Katkával is mit kínlódok, hogy megértessem vele a járványt, meg a vele kapcsolatos teendőket!
- Ne haragudjon, kedves Júlia, de nem tudom, mit kellene mondani. Hiszen ilyen helyzet utoljára talán a spanyolnátha idején volt, száz éve. Ki kellene puhatolnia, érti-e, mi az, hogy járvány, és hogy ez a vírus milyen agresszív. Talán a reakcióiból le lehet szűrni, miképpen korlátozhatjuk a mozgását anélkül, hogy megdühödjön. Vagy inkább jutalmazzuk, ha szépen szót fogad?
- Kipuhatolom – ígérte Júlia.
Az agitáció könnyen agresszivitássá súlyosbodhat. Ha igyekszünk megérteni, hogy a páciens mit akar közölni, türelmesen, meleg érzelmeket kifejezve fordulunk felé, ez általában megelőzhető. A fizikai korlátozás, vagy az, hogy olyanra próbáljuk meg rávenni, amit akkor nyilvánvalóan nem akar, nem csak céltalan, de saját magát rontó ördögi kör kezdete is lehet. Persze vannak kivételes helyzetek, ilyen az otthon elhagyásának tilalma, vagy az otthon maradásra való erőteljes felhívás.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
A projekt keretében megvalósult a Lokális Interprofesszionális Protokoll (LIP) szakmai műhelymunkája, három helyszínen (Győr, Székesfehérvár, Hajdúböszörmény).
A székesfehérvári szakmai műhelymunka a „Partneri kapcsolatok” témakör keretin belül vizsgálta, hogy a a szociális ellátó rendszer szintjei mennyire működnek együtt.
A demenciával élő személy szempontjait szem előtt tartó korszerű gondozás ma már nem egyetlen szakma feladata; team munka formájában történik, a gondozott és hozzátartozói tevőleges részvételére is építve.
A team tagjai: háziorvos, szakorvos, ápoló, gondozó, gyógytornász, szociális szakember, akik a gondozással kapcsolatos döntéseket a beteggel és a családdal közösen hozzák meg.
A szociális szolgáltatások különböző szintjein (alap- és szakellátás) és különböző intézményeiben elengedhetetlen a szakemberek együttműködése.
A szakmai műhelymunkában résztvevő szakemberek egyöntetű véleménye alapján Székesfehérváron a szociális alap és szakosított ellátások együttműködése hatékony. A szakemberek jó személyes és szakmai kapcsolatot ápolnak egymással.
Továbbképzéseken, konferenciákon, különböző szakmai fórumokon is van lehetőségük a kapcsolatok építésére.