64. rész – Vidám pillanatok

Egyik nap Julcsi azzal jött haza az iskolából, hogy Alessia azt mesélte, hogy egy idős néni meglógott, és nyomtalanul eltűnt abból az otthonból, ahová majd Papikát beadjuk. Nahát, ezt kár volt elmesélni. Onnét csak úgy meg lehet lógni?

• Dehogyis! – nevetett egy harsányat Julcsi. – A nénike belefészkelte magát a folyosón összegyűjtött szennyes ágyneműbe, a gondozó nem vette észre, letolta az alagsorba, és majdnem kimosta. Szerencsére a néni még időben felocsúdott, és a személyzeti ajtón kilopakodott, onnét meg az utcára.

Az Otthon aznap nem akarta riasztani a rendőrséget, reménykedtek, hogy előkerül. Sürgető lett a dolog, mert már kezdett hideg lenni, a néni meg házi ruhában és mamuszban volt. De csak nem találták. Valakit ott hagytak az Otthonban, hogy felügyeljen a lakókra, a többiek élőláncot alkottak, és módszeresen átfésülték a környéket.

Ha engem kérdeznek, megmondom nekik, hogy a nagy felhajtás helyett kérjenek kölcsön egy rendőrkutyát, és az percek alatt előhalássza a nénikét. Mivel száz éves (na, jó, nyolcvan), még nem lehet nagyon messze. De nem akarták, hogy kiderüljön a dolog,  úgyhogy Rex, a rendőrkutya, mit sem sejtve békésen alhatott tovább az Örsön. Mármint a filmen.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Bevezető: A „Demenciához kapcsolódó interprofesszionális szolgáltatások adaptációja: tudásbővítés és érzékenyítés helyi közösségeken keresztül“ című, EFOP-5.2.4-17-2017-00002 azonosítószámú projekten belül három alprogramban fogalmazódtak meg feladatok.

A „Család és társadalom alprogram” célja, hogy a gondozó családok olyan ismeretekhez juthassanak, amelyek a mindennapok szintjén nyújthatnak gyakorlati segítséget számukra.

Az alprogram keretein belül valósult meg a DIÓ (Demencia Információs Órák), melynek keretében a bevont célcsoporttagok részére kontaktszolgáltatásokat nyújtottunk.

Hajdúböszörmény – Esettanulmány 2.

Kontaktasszisztens általi összefoglalás/értékelés/konklúzió:

 „A pályázat keretén belül kontaktasszisztensi feladatokat láttam el. Hálás vagyok, hogy részt vehettem az információs órák szervezésében, lebonyolításában illetve a kapcsolattartásban. A program által új embereket ismerhettem meg, akik az egyik legszebb emberi dologgal a bizalmukkal tiszteltek meg.  Sokszor a legbensőségesebb dolgaikról beszéltek, amiket más előtt esetleg nem akartak, szégyelltek elmondani.  A program kapcsán fontosnak tartottam az új ismeretek szerzése mellett, hogy magáról az ápoló személyről is „gondoskodjunk”. Ezt a ventilláció biztosításával láttam megoldottnak. Volt olyan hozzátartozó, aki annyira egyedül maradt az idős demenciával élő hozzátartozó ápolása során / Ő maga is idősödő nyugdíjas egyén/, hogy azt mondta neki a DIÓ az egyetlen kikapcsolódási lehetősége. Egyetlen alkalmat sem hagyott ki. Azt gondolom, hogy a tudományos konzekvenciák levonásán túl, ez volt a legfontosabb szerepe ennek a programsorozatnak.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a folyamatnak.”