Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

62. rész – Kivételes szerencse?

Na, azt én csak remélhettem, hogy semmi sem változott! Hiszen maga a családorvos  mondta, milyen kivételes szerencse, hogy a két heti kórház után Papika állapota nem romlott! De nem gyanakodtam, mint ahogy egyikőnk sem, hiszen azt gondolhattuk, hogy egy kis változatosság éppen hogy jót tett neki.

Papika állapota ugyanis – kivéve az első egy-két óra nyugit, amikor hazaért – sokat romlott. Az addig aránylag kezelhető nagyapám okkal-ok nélkül dühkitörésekkel védekezett minden ellen, amit rá próbáltunk erőltetni, illetve, hogy pontos legyek, erőltetésről szó se volt. Inkább csak nem akartuk, hogy baja essék, vagy hogy magába roskadva ücsörögjön órákon át a foteljében.

A félálomban töltött óráknak  ugyanis olyan következményei is voltak, hogy például nem ment ki a mosdóba, amikor már rég ki kellett volna mennie. Amikor észrevette, hogy mi a helyzet, minket hibáztatott, amiért nem figyelmeztettük. Nem akarta hagyni, hogy anya lezuhanyozza, és kicserélje a fehérneműjét. Hosszú alkudozás következett, kiabálásokkal, anya részéről pityergésekkel, mire úgy-ahogy rendbe tudta őt szedni. Szerettem volna segíteni, de azt meg anya nem engedte, csak tiszta alsót, zoknit, és az épp hogy megszáradt másik melegítőjét adhattam be neki a fürdőbe.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Bevezető: A „Demenciához kapcsolódó interprofesszionális szolgáltatások adaptációja: tudásbővítés és érzékenyítés helyi közösségeken keresztül“ című, EFOP-5.2.4-17-2017-00002 azonosítószámú projekten belül három alprogramban fogalmazódtak meg feladatok.

A „Család és társadalom alprogram” célja, hogy a gondozó családok olyan ismeretekhez juthassanak, amelyek a mindennapok szintjén nyújthatnak gyakorlati segítséget számukra.

Az alprogram keretein belül valósult meg a DIÓ (Demencia Információs Órák), melynek keretében a bevont célcsoporttagok részére kontaktszolgáltatásokat nyújtottunk.

 

Győr – Esetttanulmány 2.

Kontaktasszisztens általi összefoglalás/értékelés/konklúzió:

„A kapcsolattartási folyamat végére megoldódott az Alzheimer-kórral küzdő hozzátartozó napközbeni biztonságos felügyelete, a hozzátartozónak folyamatosan lehetősége volt az érzelmi ventillációra, mentális támogatásban részesült, hasznos, széleskörű ismereteket szerzett a betegségről és annak lefolyásáról. A sok bizonytalanságot indukáló járványügyi veszélyhelyzet idején a kontaktalkalmak lehetőségek adtak arra, hogy a kliens ne érezze egyedül magát, tudjon kihez fordulni a bizonytalanságaival, félelmeivel.

Összességében elmondható, hogy sikeres volt a kontaktálási folyamat nemcsak a jelen esetnél, hanem a program során megismert többi esetkövetésnél is. A kontaktszemélyekkel folytatott segítő munka során folyamatosan megerősítést kaptam a demens hozzátartozót ápoló személyek részéről a támogató munka hasznosságáról, annak hiánypótló szerepéről. A program célja, hogy a gondozó családok olyan ismeretekhez juthassanak, amelyek a mindennapok szintjén nyújthatnak gyakorlati segítséget számukra, megkönnyítve a mindennapi életet, vagy akár egy döntés meghozatalában is segítséget nyújthatnak.

A résztvevők megtapasztalhatták, hogy problémáikkal nincsenek egyedül, és a jövőben gyakorlati tudással, a lehetőségek ismeretében tudnak a demens hozzátartozóikkal kapcsolatos ügyekben eljárni, segítségért fordulni. A kontaktalkalmak hasznos kiegészítői voltak a Demencia Információs Óráknak, így a két programelem komplex segítséget nyújtott a demenciával élő családtagot ápoló személyeknek.”