61. rész – Semmi sem változott

Mire Papikát hazaengedték a kórházból (ahol nem tudjuk se azt, hogy ő hogyan viselte a szokatlan, számára nyilván rendkívül nehéz helyzetet, se azt, hogy a személyzet: a nővérek, kevésbé persze az orvosok, hogyan viselték őt, de mindegy, ez legyen az ő dolguk, mivel mi nem tehettünk semmit: be se engedtek a kórházba. Még akkor sem, amikor pedig már lejárt a karantén!), szóval, mire Papikát hazaengedték a kórházból, valamennyire mi is összeszedtük magunkat. Anya meggyógyult, csak még gyenge volt, Julcsi elemében, hogy ő bezzeg nem kapta el, én meg örültem, hogy élek, addigra olyan fáradt lettem. Lényeg az, hogy mindnyájunkra ránkfért egy kis kikapcsolódás. Ha nekem valaki tavaly azt mondja, hogy kikapcsolódásnak nevezem azt, hogy otthon vagyok, ki se tehetem a lábam, nem bicajozhatok és nem is bandázhatok a csapatommal, főleg Káróval, akkor azt mondom, hogy hazudik, vagy képzelődik. Pedig hát így volt.

Akkor viszont  elkeseredtem, amikor kiderült, hogy minden ott folytatódik, ahol két héttel előbb abbamaradt. Papika állapota nem javult. Az idősotthonban ugyanúgy  zárlat volt: se látogatni, se bejutni, se onnét kimenni nem lehetett. Tisztára, mint a börtönben.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Bevezető: A „Demenciához kapcsolódó interprofesszionális szolgáltatások adaptációja: tudásbővítés és érzékenyítés helyi közösségeken keresztül“ című, EFOP-5.2.4-17-2017-00002 azonosítószámú projekten belül három alprogramban fogalmazódtak meg feladatok.

A „Család és társadalom alprogram” célja, hogy a gondozó családok olyan ismeretekhez juthassanak, amelyek a mindennapok szintjén nyújthatnak gyakorlati segítséget számukra.

Az alprogram keretein belül valósult meg a DIÓ (Demencia Információs Órák), melynek keretében a bevont célcsoporttagok részére kontaktszolgáltatásokat nyújtottunk.

Győr – Esetttanulmány 1.

Kontaktasszisztens általi összefoglalás/értékelés/konklúzió:

„Az idősellátásban eltöltött évek, a segítő munka adott egyfajta önbizalmat a feladat elvégzéséhez. Munkámból adódóan nap, mint nap tapasztalom, hogy még mindig mennyire kevés az információ a dementiával kapcsolatosan, és mennyire magukra vannak hagyva a hozzátartozók a problémájukkal. A DIÓ foglalkozásokon ezt többször megfogalmazták, és hálásak voltak minden új információért, gyakorlati segítségért. A tudás bővítése mellett megkapták az egyéni kontaktalkalmakon az odafigyelést, a most csak rád figyelek, Te is fontos vagy!, nem vagy egyedül! érzést.

Minden eset más, minden ember más. A segítő részéről fontos, hogy tudásának és tapasztalatának legjavát, az adott esetet, körülményeket figyelembe véve objektív segítséget tudjon nyújtani.

Az eset folyamatát és végkifejletét tekintve pozitív érzéseket kelt bennem, és megerősít abban, hogy a kellő időben adott információk, az odafigyelés, a meghallgatás fontos része a segítő munkának.

Az elkezdett kontaktálások nem fejeződtek be a program végeztével, hiszen egy tényleges segítő kapcsolat nem tud véget érni megadott időben. A folyamatban lévő kontaktalkalmak lezárása egyéntől és esettő függően zajlik.

Legnagyobb feladatunk szociális szakemberként, a társadalom érzékenyítése, a családtagok terheinek enyhítése, a betegségből adódó stigmatizáció megszűntetése.”