61. rész – Önjelölt önkéntesként
Tamás még a járvány kitörése előtt talált egy idős asszonyt, a céghez járó fiatal takarítónő édesanyját, aki boldogan elfogadta az ajánlatot, hogy heti három alkalommal, órabérben, vigyázzon Katkára. Mint kiderült, az apja utolsó pár esztendejében már kellő tapasztalatot szerzett ezen a téren, most pedig igen jól jött neki ez a munka a szerény kis nyugdíja kiegészítéseként.
Miután a veszélyhelyzet kihirdetése után felocsúdtam az első ijedségből, meg úrrá lettem a pánikon – igen, első pillanatban nem az csendült a szívembe, hogy ne aggodalmaskodjál, hanem végigfutott az agyamon az összes lehetőség, hogy a rokonaim, barátaim közül kit hogyan érinthet ez a helyzet –, mindenkit végig telefonáltam, hogy kinek mire volna szüksége.
És láss csodát: senkinek semmire! (Állítólag!)
Igen. Még Tamás is azt mondta, hogy mivel bejár dolgozni, útközben mindent meg tud venni. De ezen nem is csodálkoztam, mert ő egyébként a gyűjtögető-halászvadász életmód nagymestere, a spájzuk dugig van tömve mindenféle tartós és kevésbé tartós élelmiszerrel.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Hányszor halljuk, hogy segítsünk az időseknek, vásároljunk be nekik, váltsuk ki a gyógyszereiket! És milyen értetlenül állunk az előtt, hogy sokan nem kérik a segítségünket! Ennek persze sok oka lehet: szégyellik, hogy milyen kis mennyiségeket és szerény minőséget tudnak csak a nyugdíjukból fedezni, vagy a gyógyszer kiváltása adminisztratív akadályokba ütközik, esetleg csupán szeretnek vásárolni, hiszen sok nyugdíjasnak ez az egyetlen pótcselekvés áll a rendelkezésére… Mindegy, legyünk kitartóak a rákérdezésben: biztosan nincs szüksége semmire?
Székesfehérvár – Szakmai műhelymunka
Az ellátásban dolgozó szakemberek kompetenciája, képzettsége
A demenciával élő személyek ellátása szaktudást igénylő érzelmi, kreatív munka.
Komoly felkészültséget, elhivatottságot igényel a gondozók részéről. Az utóbbi években jelentkező szakember hiány és a területet jellemző magas fluktuáció nagyon megnehezíti az ellátást.
Ahhoz, hogy a bentlakásos intézmények a demens ellátást magas színvonalon tudják biztosítani szükséges a szakemberek képzése és pályán maradása!
Helyi szinten tapasztaljuk, hogy a szakdolgozók szívesebben mennek az egészségügyi intézményekben dolgozni, sokszor ugyanazt a feladatot végzik, csak magasabb bérért!
Székesfehérváron ez a tendencia két-három éve felerősödött.
Ezt a jelenséget azért is fontos megemlíteni mert a demenciával élő személyek ellátásában nagyon fontos az állandóság, a biztonság, a nyugalom. Az, hogy az Őket ellátó személyek lehetőség szerint ne hónapról, hónapra változzanak!
Székesfehérváron a szociális ellátásban dolgozó szakemberek az alap és szakellátásban a jogszabályoknak megfelelően rendelkeznek a munkájukhoz szükséges szakképesítéssel.
Lehetőség szerint részt vesznek továbbképzéseken.
A demenciával élő személyek ellátása, gondozása témakörben is megszervezésre került munkakörhöz kötött továbbképzés, mely nagy segítséget jelent a speciális szükségletek kielégítéséhez szükséges ismereteik bővítésére.