6. rész – Most mit tegyek?

Pár nap alatt kiderült, hogy Gabikával más bajok is vannak, nem csupán a tévképzetei, hogy valaki bejár a lakásába, és ott kicseréli a nagy kiszerelésű mosószert kisebbre, és esetleg más csalafintaságokra is vetemedik. A szakrendelésen hosszas hercehurca után (ezek Eliza szavai, ám mint kiderült, alig fél órát töltöttek ott, tehát nem lehetett túl hosszas a hercehurca) írásba adták, hogy a „Dg”, a diagnózis: közepesen súlyos demencia. Az orvos szerint ebben a stádiumban nyugodtan otthon lehet a néni, a gondozására elég egy ember. Arra a kérdésére, hogy elutazhat-e vele Ausztráliába, az orvos a fejét csóválta, és annyit mondott, hogy kockázatos. Eliza erre keresni kezdte rég elfeledett rokonait. Remélte, hogy valaki elvállalja az édesanyja gondozását. A fővárosban mindössze egy távoli unokatestvérre bukkant, aki viszont túl volt a nyolcvanon, és igen nehezen mozgott. Rá nem lehetett számítani.

Most mi tegyek? – kérdezte kétségbe esve Eliza.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A demencia stádiumairól a projekt keretén belül elkészült Információk Demenciáról Alapfokon c. kiadványunk 14. oldalán tájékozódhatunk részletesen.

A demencia rendkívül nagy terhet jelentő betegség. Ha valaki már találkozott demenciában szenvedő emberrel, tudja, hogy nemcsak testileg, hanem lelkileg is nagyon megterhelő az ilyen beteg ellátása. Nagy részükről hozzátartozójuk gondoskodik, aki – ha először van ilyen helyzetben – nem tudja, hogyan kell vele viselkedni.