57. rész – A vaj

A rádió bemondta, hogy lehet angyalbatyut csinálni, amit ők majd eljuttatnak a szegény gyerekeknek karácsonyra. Hát, nem azért, mert az én nagyapám, de Papika megtáltosodott! A szekrényében alul volt egy ajándék pár cipője, amit sose vett fel, mert azt hiszem, nyomta, szóval azt kivette a dobozból, a dobozba meg elkezdett mindenfélét bepakolni. Annyira igyekezett, hogy az csúcs.

Aztán egy adott pillanatban Julcsi vajaskenyeret akart enni, és észrevette, hogy nincs vaj.

• Na, szegény Lizi már tényleg öregszik… a francba is, elfelejtett vajat hozni.

Anya hangját hallottuk bentről: Julcsi! A szád!

Julcsi nyelt egyet, aztán folytatta.

• Nincs vaj.
• Van zsír – mondtam én, mert én például szeretem a zsíros kenyeret.
• Edd meg te!

Na, jó, tudtam, hogy ez lesz a vége. Anya kikiabálta, hogy süssön magának Julcsi rántottát, de ő csak dúlt-fúlt, hogy nincs vaj.

Nekem meg eszembe jutott, hogy belenézzek az angyalbatyuba, amit Papika készített. Persze ott volt a vaj. Meg a probléma, hogy hogyan lopjam vissza (úgysem lehet ilyesmit berakni az angyalbatyuba!), nehogy észrevegye, mert megbántódna.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg: