54. rész – A gyomorfekély és a demencia

Nemrég hazalátogatott Németországból Katka és Tamás nagyobbik fia. Hozta a gyerekeit is. Aztán negyed óra elteltével kézen fogta a két kicsit, és elviharzott velük, mondván, hogy nem akarja, hogy a gyerekek ilyen képet alkossanak a nagyszüleikről. Meg se fordult a fejében, hogy rákérdezzen: nincs véletlenül szükségetek segítségre? Tehetünk értetek valamit? Á, nem. Oldják meg maguk! Ezt így nem mondta, de ahogy én visszaemlékszem azokra az időkre, amikor Tamás meg Katka szinte sírva könyörgött neki, hogy ne vándoroljon ki, hiszen képzett mérnök, itthon is két kézzel kapnának rajta, nem, ő csak ment, mintha másutt kolbászból volna a kerítés.

Utólag Tamás azt mesélte, nem csodálkozik, hogy a fiuk elmenekült otthonról, mert Katka minősíthetetlenül viselkedett. Megkérdeztem: vajon ha valakinek gyomorfekélye van, azt félre tudja tenni arra az időre, amíg látogatóba jönnek az unokái? Nem, de Katkának nincs gyomorfekélye – felelte Tamás. Kétségbe ejtő! Még mindig nem hiszi el, hogy Katka nem hisztizik, hanem beteg.

A demenciát itt nálunk, Magyarországon sokan még mindig tabuként kezelik. Ez a hozzáállás negatív hatással van a gondozó hozzátartozóra és tulajdonképpen az egész családra is. Barátságok szakadhatnak meg, egykori munkatársak nézhetnek el a beteg feje fölött, mintha nem ismernék. Ha ilyen magatartást tapasztalunk, megpróbálhatjuk elmagyarázni, hogy a gondozottunk ugyanúgy beteg, mintha bármilyen szervi baja volna, éppen ezért megértésre, szeretetre szorul. Ez nem csak keresztényi, de emberiességi minimum is.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Beszámoló Demencia Információs Órák – Tiszaalpár

Időpont: 2020. február 13.

A téma a „Demenciával élő személy gondozása, ápolása – biztonságának megteremtése”. Ami nagyon jól működött, hogy a csoport tagjai sok információval rendelkeztek, pl. a fizikai környezeti biztonság témában, melyet szívesen megosztottak a jelenlévőkkel. Nagyon nagy volt az érdeklődés, sok kérdés és saját élmény került elő a résztvevők által, különösen az első eszköz, gyógyászati segédeszköz kapcsán alkalmazott sikerekről, kudarcokról – házilagos praktikákról (ágyban fekvő beteg lábtámasza, készítése, kapaszkodó alkalmazása, mire jó egy ugráló kötél, vagy egy redőny gurtni ?)

Az oktatási tematika végig lett követve, diák és oktató film segítségével, amely az időkeretbe nagyon jól belefért – jól illeszkedett az érdeklődéshez, kérdés-felelethez.

Az információs órát a képzési programban megfogalmazott szerint, laikusoknak szánva került megtartásra, sok praktikával, melyet a hozzátartozók ellátásában, gondozásában tudnak a későbbiekben hasznosítani. Néhány gyógyászati segédeszköz a helyszínen bemutatásra került, valamint inkontinencia termék, annak használata, felíratása – s hogyan szolgálja a napi biztonságot, járó illetve fekvőbeteg esetében.

A biztonság kapcsán megválaszolásra került a gyógyszerek felíratása, kiváltása, a megjelent jogszabály szerinti „nehézségek” a gyógyszerhez való hozzájutás kérdése.

Nagyon jó hangulatú a csoport, amely segíti a közös munkát, érdeklődők és szívesen osztják meg saját tapasztalataikat, ötleteiket is.