51. rész – Lelkiismereti kérdés 2.
- Ej, de fura egy hely – gondolta aztán Júlia, és odaballagott a „Főorvos” feliratú ajtóhoz. Kopogott.
- Tessék! – hallotta az elmosódó dörmögést, és belépett.
Az íróasztal mögül bágyadt tekintet meredt rá.
Júlia megmondta Gabika nevét és a kórterem számát.
- Őt keresem, kérem szépen.
A főorvos tovább bámulta.
- És? Pontosabban tőlem mit óhajt, kérem?
- Keresem a beteget. Dél óta nincs a szobájában.
- Micsoda?! Hiszen minden vizsgálatot elvégeztünk, epeköve van. Keresse a nővért!
- Már kerestem. Elment. Kérem szépen… Gabika… a beteg demens… elkóborol.
- Ugyan, kérem, nem gondolja komolyan, hogy minden beteg mellé rendőrt állítok? Ahogy Fülig Jimmy mondta… – motyogta, és kis mosoly röppent az arcára, de aztán felpattant ültéből. – Miket beszél? Szólt a nővéreknek? Vagy egy orvosnak?
- Most szólok éppen…de a nővérnek is szóltam, aki elment.
A főorvos visszahuppant a székébe, és maga elé meredt. Júlia megszánta. Látta rajta, hogy holt fáradt. Ám most a főorvos megrázkódott, a telefonért nyúlt, és váratlanul majdnem ordítva utasított valakit, hogy minden osztályt riasszon, kezdve saját magukkal.
- Milyen színű a hálóinge? Vagy a köntöse?
- Az enyim, kérem…
- Nem a magáé, jó lélek! Hanem az eltűnt betegé!
Ha a demenciával élő betegnek vizelet ürítési problémái vannak, tehát már otthon is pelenkát kell rá adni, a kórházba feltétlenül vigyen magával elegendő váltást. (A háziorvos egyébként a demenciával élő betegnek receptre felírhatja a pelenkát, ami így sokkal gazdaságosabb.) Ezt azoknak a betegeknek is tanácsos vinni, akikkel csak olykor-olykor, esetleg csak éjszaka fordul elő, hogy nem tudják visszatartani a vizeletet.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a 2020. február 12-én Győrben tartott 5. DIÓ foglalkozásról
A téma feldolgozását segítették a projektasszisztensek, akik munkájukból adódóan sok ismerettel és tapasztalattal rendelkeznek az ápolás, gondozás tekintetében. A foglalkozás vezetésének nagy részét is ők végezték.
A témakör által javasolt technikák, praktikák a már ágyhoz kötött, valószínűleg a harmadik stádiumban lévő demenciával élő beteg ellátásához adnak segítséget. Ezen túl fontosnak tartjuk azt is, hogy elmondjuk a hozzátartozóknak, hogy a különböző szakaszokban mindig más a feladat a tárgyi feltételek biztosítása tekintetében is. Pl.: Középsúlyos stádiumban még fennjáró, akár a lakást is elhagyja, de mozgása már bizonytalanná válhat. (Kapaszkodók felszerelése, éjszakára leesés gátló az ágyhoz, wc magasító stb.)
Inkontinencia. Fontos, hogy beszéljünk kicsit többet az életkori szocializációból adódóan, a vizelet és székletürítés kapcsán kialakult taburól. Ez fontos ahhoz, hogy a hozzátartozó megértse, hogy az esetleges ruhaneműk eldugdosása, az inkontinencia eltitkolása nem neki szól, hanem a helyzetnek.
Tisztálkodás. Fontos, hogy megmutassuk a hozzátartozónak, hogy a tisztálkodáshoz kötődő tevékenység végzése lehetőséget biztosít a hozzátartozó mentális gondozására is. Ezeket a tevékenységeket csak úgy lehet elvégezni, hogy testi kontaktust alakítunk ki a hozzátartozóval, ami már egyfajta bensőséges, intim kapcsolat, ezt kell kiegészíteni kommunikációval, esetlegesen gyerekkori emlékek felidézésével – amikor Te fürdettél, fésülted a hajamat stb. Így könnyebb mindkét fél számára elfogadni a kialakult helyzetet.
[/cm