5. rész – A barátom, Káró
Ahogy kiléptem a kapun, belebotlottam Káróba, majdnem elütött a bicajával.
- Ez nem igaz! – röffent rám, és egy csúnyát mondott. – „Csak” egy órája szobrozok itt!
- Nem tehetek róla. Anya nemrég jött meg a nagyapámmal… meg kellett várnom, mert… izé.
- Ne má’. Mér kellett megvárnod, mégis?
- Mert vannak dolgok, amiket anyám… izé.
- Ja, vagy úgy! Izé, mi? – kérdezte gúnyosan Káró, mert neki semmi érzéke nincs a dolgokhoz.
Ezt egyébként régóta tudom, de nem mondom neki, mert akkor nem jön velem bicajozni.
- Például segíteni kell anyámnak, képzeld, nagyeszű… – de aztán nem folytattam, mert én se tudtam volna neki úgy elmondani a helyzetet, ahogy van, mert én se tudom pontosan, csak azt tudom, hogy az életünk ekörül forog, és nekem is, meg Julcsinak is nehéz felfogni valamit, amit nem értünk, csak van.
- Ez az igazság – zártam le, de addigra már kitoltam a bicajomat a ház mögül, és elindultam vele.
Káró hajtott utánam, de aztán lehagyott.
Mindig lehagy.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Látogatási feljegyzés – Kecskemét I.
Disszeminációs/Adaptációs látogatás – Demencia Információs Órákkal (DIÓ) kapcsolatos tudásmegosztás
Látogatás rövid összefoglalója:
Kecskemét város komplex megoldást dolgozott ki a demenciával élők támogatására. A városvezetés elkötelezett ennek támogatásában és fontos számukra demenciával élők életminőségének javítása.
A támogatási rendszer kidolgozása érdekében egy helyi szintű kutatási program is megvalósult, amely során az volt a célkitűzés, hogy az alábbi információkkal meg tudják alapozni a további fejlesztéseket:
- a demenciával élők és az érintettek száma Kecskeméten,
- a demenciával élők szükségletei (amelyekre az ellátórendszer választ adhat és amelyek más módon lesznek kielégítendők),
- milyen és mennyi információval rendelkezik a lakosság a demenciáról.
Elsősorban a meglévő adatokra támaszkodva dolgoztak, és ezeket egészítették ki interjúkkal. Az interjúk a háziorvos és szociális szférában dolgozók körében készültek, de potenciálisan érintette családok is bevonásra kerültek. Általánosságban megállapítható volt, hogy a demenciával kapcsolatosan nagyon kevés és nem feltétlenül valós ismeretekkel rendelkeznek az emberek.