44. rész – Mindenre emlékszik!
Ahogy kiléptünk a gyógyszertárból, Katka kivette a dobozokból a hangyányi apró betűkkel teleírt, többszörösen összehajtogatott két utasítást, az egyikbe beleolvasott, aztán eldobta. A szél abban a pillanatban felkapta, és kisodorta az úttestre. Katka utána akart ugrani, de visszatartottam. Szerencsére az orvos utasítása szerinti adagolást a patikus már tollal a dobozokra írta.
Most elkezdem vele a terápiás foglalkozást – gondoltam –, beszélgetünk, aztán moziba megyünk.
- Milyen filmet néznél meg szívesen? – kérdeztem, de nem válaszolt. – Egyébként mi újság Ferivel, hogy megy az egyetem? – kaptam fel más témát harsogó érdeklődéssel, hogy érezze, választ várok. (Feri a kisebbik fia.)
- Miért kiabálsz? – kérdezte Katka csodálkozva. – Nem vagyok süket, csak hülye… hiszen a doki írásba adta, hogy demenciám van, magyarul hülye vagyok.
- Valamit alaposan félreértettél, drágám – kezdtem győzködni –: nem azt mondta, hogy demens vagy, hanem hogy enyhén… enyhe fokú demencia jeleit mutatod, vagy ilyesmi.
- Ne szédíts, jó? Most beszélgetni akarsz, aztán figyelmet akarsz rám fordítani, foglalkoztatni, keresztrejtvényt fejtetni, satöbbi… ahogy a doki mondta. De ha hazamegyek – folytatta, és sírva fakadt –, és Tamás hazajön, megváltozik a képlet!
Amikor a beteg nem talál szavakat, fáradékonyabb lesz, vagy ismételten elfelejt valamit, eleinte magának is magyarázatot igyekszik találni ezekre a jelenségekre – amely magyarázat lehetőleg nem az, hogy beteg. Korára, kimerültségére vagy egyéb okra hivatkozik. Meg kell találnunk a megfelelő eljárást ilyen esetben. Lehet, hogy jobb, ha csak tompítjuk a jelenség súlyát, vagy arra hivatkozunk, hogy mi magunk is változunk, de az is előfordulhat, hogy a gondozottunk dühbe gurul, mert érzi, hogy nem vagyunk őszinték. Kérjük ki ez esetben is a hasonló problémákkal küzdő közösségek – például az Alzheimer Café résztvevőinek – tanácsát!
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a DIÓ 4. foglalkozásáról
- január 14. Hajdúböszörmény
A foglalkozás az „Információ nyújtása a szociális alap-és szakosított szolgáltatások igénybevételének lehetőségéről; kommunikáció a demenciával élő személlyel”c. témakör volt.
A szociális szolgáltatók igénybevételi lehetőségének módja nagy érdekelte a résztvevőket. Pár darab nyomtatvány /kérelem, előgondozás, GSZV, rövidített házirend kivonat/ fontosságáról, szükségességéről is szó esett. Kiosztásra kerültek az információs lapok, s nagyon sok résztvevő most látta, hogy milyen sok alap- és szakosított szolgáltatás vehető igénybe Hajdúböszörményben.
Az igénybevételi eljárás rendje szintén nagyon érdekelte a résztvevőket.
Az Alzheimer Caféról hallottak a résztvevők, de a városban nem működik ilyen. A résztvevőknek ez a témakör is nagyon tetszett, az ott elhangzott visszajelzések alapján a DIÓ foglalkozás is egy hiánypótló foglalkozás, hiszen már sokkal többet tudnak a betegségről, a várható állapotromlásról, mint eddig.
A kommunikációs gyakorlat felpezsdítette a jelenlévőket, mert saját élményalapú tapasztalataikat hozták be, amit a hozzátartozóikkal átéltek, megtapasztaltak.
Az információs lapnak nagyon örültek a résztvevők, visszajelzéseik alapján olyan, mint egy „mankó”, mert tudni fogják, hogy milyen alap- és szakosított ellátási formákat vehetnek igénybe, és ezek hol helyezkednek el, milyen elérhetőségen érdeklődhetnek.