42. rész – Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen
Hazafelé a kisbuszon Gabika az első pillanatban bealudt, és amikor felébresztettem, a tekintete arról árulkodott, hogy fogalma sincs róla, hol vagyunk. A lakásban sem érzékeltük rajta, hogy bármire ráismerne. Eliza szépen sorolta, hogy látod, ez itt a nappali, ez a tévé, ott a kedvenc fotelod, de Gabika sem szóban, sem más módon nem jelezte, hogy ráismert volna az otthonára.
- Talán hagyjunk neki időt… – mondtam. – De jó hírem van: ketten is jelentkeztek a hirdetésünkre! Ma délutánra hívtam őket ide.
Eliza örült, de rögtön aggodalmaskodni kezdett.
- Hogyan fogjuk megállapítani, hogy szépen bánnak-e majd anyával?
- Ha megismerkedünk, kiderül, hidd el.
Így is történt. Pontban háromkor csengetett az első „pályázó”. Betessékeltem. Levetette a cipőjét, bemutatkozott. Valami svábos családneve van, első hallásra nem tudtam megjegyezni, csak a keresztnevét.
- Júlia. Így, ha nem tetszenek haragudni. Brassóból vagyok, szociális munkás, így mondják itt Magyarba’.
- Hol dolgozott eddig a szakmájában? – kérdeztem, hogy megelőzzem Elizát, aki ráncolta a szemöldökét, és már nyitotta a száját, ki tudja, milyen kérdésre.
- Idősotthonba’, itt, Pesten. Nyóc évig.
Hála Istennek! – gondoltam…
Ha segítséget fogadunk, akár heti pár órára is, akkor lehetőleg ajánlással, barát vagy ismerős révén jelentkezőt engedjünk a gondozottunk közelébe. Eleinte mindenképpen töltsenek bizonyos időt együtt a gondozó családtaggal, hiszen sok apró jelből lehet következtetni, hogy az így munkába álló személynek milyen a karaktere, a szakismerete és főképpen a betegségről (pl. Alzheimer) való tájékozottsága. Az ápoltunkat is biztonságérzettel tölti el, ha mi ismertetjük meg az új gondozóval, vagy az alkalmi helyettesünkkel.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a DIÓ 4. foglalkozásáról
- január 15. Csákvár
A negyedik foglakozás az „Információ nyújtása a szociális alap-és szakosított szolgáltatások igénybevételének lehetőségéről” c. témakör volt.
A foglakozás elején visszatekintés történ az előző 3 találkozó témaköreire, amihez néhány résztvevő hozzászólt. A hozzászólások a 3 foglalkozás résztémaköreihez kapcsolódott, pl. most már esténként nemcsak a redőnyt engedik le, hanem a sötétítőfüggönyt is összehúzzák, hogy a demenciával élő hozzátartozójuk ne gondolja azt, hogy valaki idegen van a lakásban, amikor az ablaküvegben meglátja saját árnyékát vagy napközben többet sétálnak hozzátartozójukkal, hogy estére ne kezdődjön el a kóborlás. Az eddigi tapasztalataik alapján a fentebb leírt események számai csökkentek.
A visszatekintés után kiosztották a kontaktasszisztensek az információs lapokat. Nagyon sok résztvevő most tudta meg, hogy több alap- és szakosított szolgáltatás vehető igénybe településükön, mint amiről információjuk volt.
A szociális szolgáltatók igénybevételi lehetőségének módja nagyon érdekelte a résztvevőket, ide is vittem pár darab nyomtatványt /kérelem, előgondozás, rövidített házirend kivonat/, melyek fontosságáról, szükségességéről beszéltem.
Az Alzheimer Caféról hallottak a résztvevők, a településen nem működik. A jelenlévők elmondták, hogy számukra a DIÓ foglalkozások nagyon sok új információt adtak eddig, hiszen olyan dolgokról hallhattak, melyeket megtapasztaltak, de nem tudták, hogy hogyan kell kezelni vagy hogyan tudnak segíteni a betegséggel élő hozzátartozójuknak.