37. rész – Váratlan fordulat

Az Otthonban azt mondták, hogy kb. három hét, amíg rendbe szedik a szobát, fertőtlenítenek, ilyesmi.

Hát az a három hét pont arra volt elég, hogy bezárják a kórházakat és az idősotthonokat!

• Lélek ez ajtón se be, se ki – mondta Julcsi fensőbbséges fejtartással, mint aki valami olyat tud, amit más nem.

Például én.

• Most mi van?! – kérdeztem dühösen, mert szinte nem tudtam magamhoz térni, amikor kiderült ez a zárlat dolog.
• Tetemrehívás – mondta Julcsi, és úgy nézett rám, mint a művelt elefánt a bunkó műveletlen egérre.
• Mi a franc? Azt se tudom, mit jelent!
• Ez baj… nagy baj…

Szegény Julcsi! Szeretett volna tovább okoskodni, de elgáncsoltam, és borzasztó nagyot esett, a fejét is belevágta a fotel lábába. És most nem sajnáltam meg, mert ő sajnált le engem.

• Ilyen az élet – mondtam, és még vállat is vontam.

Ekkor jött be anya (eddig a konyhában főzött, hogy legyen Papikának másnapra ebéd, mert még mindig volt iskola, és mi ott ebédeltünk), feltámogatta Julcsit, megállapította, hogy legfeljebb agyrázkódást kapott, de nem valószínű, és ő – mármint anya – most inkább gyorsan elmegy a templomba. Az idegesség miatt.

Szépen kéri, hogy ne szóljunk hozzá.

Rám se nézett. Mintha a világon se volnék!

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg: