36. rész – Jó hír? Rossz hír?

Bence alig tudta végig mondani a telefonba a hírt, minden szónál hol berekedt és krákognia kellett, hol egészen elment a hangja.

• Hívtak a Szent… nem, nem szent, bocsánat, boldog… illetve mégis Szent…
• Bence, kérem, őrizze meg a nyugalmát! Ki hívta, és mit akart? Csak nincs valami baj Borbálával?
• Jaj, nem, hála Istennek, nem arról van szó! Hanem hogy felvették, izé… majd megmondom az Otthon nevét, most idegességemben… izé… Felvették, de…
• De?
• Fizetős.

Csend. Én várom a folytatást, Bence habozik.

• Majd megbeszéljük élőben, jó? – hadarja hirtelen.

Megértem, hogy nem akarja elmondani, van-e rá pénzük vagy nincs. Annyi rémhír kering mostanában, amelynek ha csak a fele igaz, már minden oka megvan az embernek, hogy óvatos legyen, bár fogalmam sincs róla, hogy a telefont úgy általában le tudják-e hallgatni. … (Régen tudtuk, ha valakinek lehallgatják a telefonját.)

• Már elment, hogy megnézze, milyen az Otthon? – kérdeztem végül, hogy megtörjem a csendet.
• Még nem… Velem jönne?
• Szívesen!

Ha már eldöntöttük – amennyiben lehetséges, a demenciával élő hozzátartozónk beleegyezésével –, hogy nem bírjuk otthon ellátni őt, és idős otthont keresünk neki, alaposan nézzünk körül az otthonban. Meg kell érdeklődnünk, hogyan gondoskodik a személyzet a bentlakókról; a szoba, ahol majd lakik a betegünk, kényelmes-e; maga az otthon elég tágas és tiszta-e; a lakók, akikkel odabent találkozunk, ápoltnak és tisztának tűnnek-e. Csak ezután érdeklődjünk a személyzetnél a részletek iránt.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

DIÓ beszámoló a harmadik alkalomról

2019. december 12. Hajdúböszörmény

A harmadik foglakozáson többen elmondták, hogy mennyire örülnek annak, hogy a kontaktasszisztensek a két foglalkozás között is keresik őket telefonon, mert ez egy még erőteljesebb kapcsolódást jelent a számukra.

A résztvevőkkel elkezdték a „kis részletekből az egészig” játékot játszani. Ebben a csoportban nem ismerte egymást mindenki, így ez a játék teljes mértékben elérte a célját: közösen tudjanak együttműködni és gondolkodni a résztvevők.

Az oktató elmondta, hogy a játékot úgy is értelmezhetjük, hogy a demenciával élő személy csak a részleteket ismeri fel, de az egészet nem, akkor a résztvevők elmondták, hogy ez mennyire megdöbbentő. Most a saját bőrükön is tapasztalták, hogy milyen lehet az, amikor csak „részekben” tudnak gondolkodni, de egészben nem látják, vagy nem érzékelik a valóságot. Szívesen vettek részt és játszották el a hallucináló személyt és keresték a megoldást az „idegen személy látásnak” megszüntetésére.

A hallucinációk, téveszmék, paranoia témakörnél a prezentációba olyan képek kerültek, melyek az optikai illúziókat mutatta be: ki, mit lát? Ez is egy nagyon jó hangulatú rész volt, annak ellenére, hogy a téma nehéz, sokan nem ugyanazt látták, s néha ebből egy jó hangulatú „vita” alakult ki.

A keresgélés, rejtegetés témakör szintén sok résztvevőt „szólított” meg, többen elmondták, hogy hozzátartozójukat milyen tárgyakat rejtenek el, s gyakran olyan helyre, ami nekik eszükbe sem jutna. Ilyen volt pl. az, amikor az egyik demenciával élő személy a pénzt rendszeresen beledugdosta összetekerve a vitrázs függönytartó rúdjába, amit már nem használtak. Más a televízió távirányítóját tette el a gumicsizmába, ami a kamrában volt. Sok érdekes rejtegetési helyet és ötletet hallhattunk a résztvevőktől.

Nagyon érdekes és fajsúlyos téma volt még az intimitás és az érzelmi szükséglet. Többen zavarba jöttek, de a témakör végén többen jelezték, hogy jó volt nekik erről hallani, mert ők eddig erre a fajta viselkedésre nem így gondoltak.

Nagyon jó volt megtapasztalni, ahogy az eddig egymásnak idegen emberekből milyen jól alakul ki egy együttműködő csoport, melyet bizonyított a közös játékban való részvétel és a saját élményalapú megtapasztalás elmesélése is.