35. rész – Megoldandó apróságok
Az ötös buszra alig kellett várnunk, és nem is voltak sokan. Szépen leültünk egymás mellé, én egyfolytában beszéltem hozzá, Katka meg kifelé bámészkodott. Aztán egyszer csak felállt, hogy most már le kell szállni.
- Még nem, drágám, ülj szépen vissza – mondtam különösebb meggyőződés nélkül, mert nem tudtam, ilyenkor mit kell tenni. Hátha vécére kell mennie.
Katka kicsit hadonászott, hogy engedjem ki, de aztán szépen visszaült.
A kórházban a nagy táblán kisillabizáltam az orvos nevét meg a rendelője helyét, aztán be akartam szállni Katkával a liftbe, de ő görcsösen megszorította a kezem, és visszarántott, amikor kinyílt a liftajtó.
- Nem megyek liften! Menjünk gyalog!
- Persze, persze, nyugodj meg!
Felcaplattunk a harmadik emeletre. A rendelő előtt tele voltak a padok, egy csomó ember még álldogált is.
- Mi időpontra jöttünk – kezdtem, ám akkor belém nyilallt, hogy odalent nem jelentkeztünk a betegfelvételen. Uram, Atyám, most mehetünk vissza!
Ott tépelődtem pár percig, de nem mertem Katkát magára hagyni, így megfogtam a kezét, és szépen visszaballagtunk a földszintre. Mire visszaértünk, negyed órával már elmúlt a megbeszélt időpont.
A demencia orvosi felügyeletet/ellátást kíván: a családorvos általában szakorvoshoz irányítja a beteget (persze van neurológus szakorvosi vizsgával is rendelkező családorvos!). A demenciában szenvedő betegek száma az átlag életkor emelkedésével Magyarországon is növekszik. A családorvosok tesztek segítségével meg tudják állapítani, hogy valóban demenciáról vagy Alzheimer kórról van-e szó, és be tudják utalni a beteget a megfelelő szakorvosi rendelőbe vagy kórházi járóbeteg rendelésre. A betegség ugyan nem visszafordítható, ám gyógyszeresen a tünetei csökkenthetők, és jelentősen fékezhető a beteg életminőségének romlása.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a 2019. december 11-én Győrben tartott 3. DIÓ foglalkozásról
Résztvevői felvetésre foglalkoztunk az emlékezetvesztés és a felismerési nehézség közti különbséggel, annak kapcsán, hogy a hozzátartozók számára nagy trauma, amikor először nem ismeri fel őket a demenciával élő hozzátartozójuk. Sikerült oldani ezt a problémát azzal, hogy megfogalmaztuk, hogy a hozzátartozójuk nem felejti/tette el őket, hanem a felismerésért felelős agyterület sérülése az oka.
Nagy hangsúly van a tiszta tudatállapotban való együtt töltött idő jelentőségének, annak, hogy a történtek felemlegetése helyett töltsenek minőségi időt hozzátartozójukkal.
„A nyugtalanság és agresszió” feladattevékenység legnagyobb érdeklődést kiváltó része az a kérdéskör volt, hogy az agresszió vagy nyugtalanság kialakulását milyen módon tudjuk megelőzni. A csoport több tagját érinti a probléma. Elmondásuk alapján látható volt, hogy a már kialakult „katasztrófa reakciót” próbálják kezelni, és nem próbálkoztak a kezdeti jeleknél megakadályozni, kezelni a szituációt.
A foglalkozás végén az egyik résztvevő elmondta, hogy amióta ide jár, sokkal megértőbb a demens férjével, sokkal jobban el tudja fogadni a viselkedését.
[/cm