34. rész – Ő is segítségre szorul
Nem is gondoltam, hogy ez a betegség milyen gyors ütemben okoz változásokat. Katka pár héttel ezelőtt még szófogadó és segítőkész volt, amikor megbeszéltük, hogy orvoshoz megyünk. Most, pár órával a megbeszélt időpont előtt, Tamás telefonjára ocsúdtam föl.
- Valami gond van? – kérdeztem rosszat sejtve, és bevallom, azt hittem, ismét Tamás gáncsoskodik.
- Katka… hogy is mondjam… nekem támadt. Pedig ilyesmi soha az életben nem fordult elő! Azt mondta, pogácsát süt neked – ezt külön hangsúlyozta, mintha én lennék a hibás –, és a lisztes, meg mit tudom én milyenes, szóval ragacsos sodrófával rámtámadt.
Kínomban elnevettem magam. Remélem, nem hallotta meg…
- Ne haragudj rá! Hiszen ez velejárója lehet a betegségnek. De gondolom, nem vert agyon – jópofáskodtam, ám abban a pillanatban visszaszívtam volna, de már késő volt. – Szóval megyek értetek.
- Nem érted, hogy a homlokomon van egy nagy púp, meg seb? Nem érted, mit mondok? Vidd el őt, kérlek…
Szegény Tamás. Sebezhető lett, együttérzést és segítséget vár, meg azt, hogy őt is sajnáljuk. Felajánlom neki, hogy döntse el, velünk akar-e jönni. Természetes volna, ha szívesebben maradna otthon egyedül.
Nem kell különösebben lélekbúvárnak lennünk, hogy megállapítsuk, a gondozó néha ugyanúgy segítségre szorul, mint a gondozott. Halmozottan igaz ez, ha a gondozott demenciával élő személy Alzheimeres, hiszen ennek a betegségnek elég gyakori tünete a hirtelen düh, az agresszió. Ugyanúgy tünet ez, ugyanúgy kell kezelni, mint bármi mást. Igen ám, de nehéz elvárni valakitől, aki szereti a beteget, és az hirtelen ellene fordul (látszólag, hiszen nem tudatosan és nem ellene!), hogy némán tűrje a támadást. Mégis ezt kell tennie, ha nem is némán, de csillapító, kedves szóval és simogatással próbálja őt megnyugtatni. Jó, ha hirtelen talál valami elfoglaltságot neki, amiről tudja, hogy betegének kedves időtöltése. Kicsit úgy, mint ahogy a „hisztis” gyerek figyelmét eltereljük, és megnyugszik. Ha sikerül…
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a Demencia Információs Órák harmadik alkalmáról
Téma: „Demencia és a hozzátartozó”
Helyszín: Csákvár; Időpont: 2019. december 11.
A 3. találkozó témája a „Demencia és a hozzátartozó volt”. Nagyon örültek ennek a témakörnek, hiszen itt olyan a demenciára jellemző tünetekkel találkoztak, melyekkel a saját hozzátartozójuk ellátása során is találkoznak, és nem tudják, hogy mit kell tenni egy-egy szituációban. Tekintettel arra, hogy már a második foglalkozáson felmerült az a kérdés, hogy honnan lehet megismerni, hogy valakinek demenciája van-e vagy csak „simán feledékeny”, ennél a témakörnél az eddiginél még aktívabbak voltak a résztvevők.
A foglalkozáson olyan résztvevők is vannak, akik a demencia enyhe fokozatába tartoznak. A foglalkozás végén az egyik hozzátartozó elmondta, hogy ő a 90 éves demenciával élő édesanyját és a 70 éves szintén demenciával élő férjét gondozza és ápolja, segítsége nincs, két fia van, az egyik mesze lakik, a másik viszont nagyon sokat dolgozik, így nagyon ritkán tud neki segíteni. A besegítés pont az ilyen DIÓ-s alkalmakon történik meg.