33. rész – Canossa telefonálás

Menekülni akartam a választás kényszerétől, mármint hogy melyik rosszra szavazzak, és ezt annál is könnyebb volt megtennem, mivel Tamás felhívott, és elterelte a figyelmemet Gabikáról. Nem akartam hinni a fülemnek. Csüggedt, de azért dühös is volt a hangja.

• Tudod, mindennek van határa – kezdte –, mert ami itthon van, az egyszerűen tarthatatlan…
• Segíthetek? – kérdeztem némi elégtétellel a hangomban, ami igazán nem volt sem ideillő, sem különösebben keresztényi, mert szegény Tamás nyilván kezdi átélni annak az összes nehézségét, hogy Katka demenciával küzd, és ő kénytelen ezt a helyzetet elfogadni. Ugyanis nincs más választása. Pillanatnyilag.
• Persze hogy segíthetsz! Mégis, mit gondolsz… mit gondolsz, miért hívlak? Hogy menjünk el a Müpába, hallgassuk meg a Concertót? – heveskedett, de aztán gyorsan lecsillapodott. – Szóval én ezt nem bírom tovább.
• Mit?
• Én így nem tudok dolgozni, koncentrálni, felelősséget… Szóval hogy közben ő itthon van egyedül, és mire hazamegyek, izé… akkor valahogy rémes állapotok vannak. Rémes állapotok! És ő is… valahogy rémes…
• Esetleg mégis menjünk el orvoshoz?
• Hát igen…

A betegség mikéntjével eleinte sokan nincsenek tisztában. Csak azt érzékeljük, hogy otthon valami nagyon megváltozott. Itt-ott oda nem illő dolgokat találunk (kanalat a ruhásszekrényben, süteményt a macska tálkájában, és így tovább), a hozzátartozónk állandóan keres valamit, mert „emlékszik, hogy oda tette”, így aztán hamarosan eluralkodik a rendetlenség. Állandóan keresünk valamit. Amikor még nem szükséges a beteg állandó felügyelete, jó, ha fontosnak tekintjük ezeket a jeleket: közel az idő, hogy nem szabad őt egyedül hagyni. És sürgetően közel az idő, hogy orvoshoz menjünk vele. Először a családorvoshoz persze.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A projekt keretében megvalósult a Lokális Interprofesszionális Protokoll (LIP) szakmai műhelymunkája, három helyszínen (Győr, Székesfehérvár, Hajdúböszörmény).

A Székesfehérváron megtartott szakmai műhelymunka 3. témája az EGÉSZSÉGÜGYI SZOLGÁLTATÁSOK 1. volt.

Problémapontok: az idős populáció adekvát ellátásának problematikája, az egészségügyi ellátórendszer bedugulása, az elakadás: mikor és hol, ki által születik meg a demencia diagnózisa? egészségtudatosság, információk az otthonápoláshoz. a fekvőbeteg intézménybe kerülés elkerülése, vagy késleltetése

Az egészségügyi szolgáltatások témakörben az egészségügyi alapellátás perspektivájából szemlélve a témát a legfontosabbnak a megelőzést, a lakosság betegségekkel kapcsolatos kockázati tényezőinek feltérképezését, a betegségek mielőbbi felismerését ennek elfogadtatását a beteggel és a családjával, majd a demenciával élő személyek kezelését, gondozását, után követését fogalmazta meg a csoport.

A társadalmunkat szükséges egyre jobban érzékenyíteni a demencia súlyos problémájára. Tudnia kell minden nagykorú állampolgárnak, hogy a demencia a XXI. század népbetegsége, hiszen a fejlett országok társadalmainak öregedése nyilvánvaló tény már. A demencia jelentőségét a lakosság számára a betegség gyakorisága adja és az, hogy ezáltal egyre inkább érintett lesz minden család. Az életkorral növekvő előfordulás és a korpiramis „fejre állása” miatt az egyre nagyobb arányú idősek között egyre nagyobb lesz a demenciával élő betegek száma, emellett az őket gondozó családtagokat adó fiatalabb korosztályok aránya csökken. A demens betegek száma Európában a 2000-es kb. 7 millióról 2050-re kb. 16 millióra fog növekedni, miközben az aktív, fiatalabb lakosság száma csökken: 2000-ben 69 aktív dolgozóra jutott 1 demens beteg, 2050-re ez a szám úgy változik, hogy 21 aktív dolgozóra jut majd 1 demenciával élő személy.

[/cm