32. rész – Erőviszonyok

Tényleg nagy szükség volt rá, főleg, miután ez az iskolaév visszahozhatatlanul elkezdődött, hiába reménykedtek némelyek – nem akarok ujjal mutogatni, hogy kik – abban, hogy folytatódik a digitális otthoni lógás, mint tavaly második félévben.

Én ugyan nem lógtam, mert főleg Terka nem bírt magával (jó, jó, tudom, így nem beszélünk egy tanárról, de mit csináljak, tényleg!). Nem értettem, hogy miért kell neki tonnaszám gyártani a vázlatokat, meg témazárókat, meg házikat!

És most végre iskola van, és amíg a fele iskola meg nem betegszik, addig lesz is, mármint iskola. Mert a népek annyira bunkók, a buszon is, pedig én távolságin járok, de ezen is feltüremkedik az első ajtón a nagy kövér, aki szuszog és szanaszét szuszogja a tüdejét, mert olyan kövér, de nem veszi fel a maszkot, a buszsofőr meg, kis nyeszlett fiatal pasi, a nagy kövér egyik feléből kitelne, nem mer neki szólni. Mert tegnap (vagy tegnapelőtt) valaki leordította a fejét szegénynek, mert szólt, hogy tessékamaszkotfeltenni! Hát azóta nem szól.

Ezért kell Papikát idősek napközijébe járatni. Mert vagy Papika jár a napközibe, vagy én meg Julcsi nem járunk suliba. Mindig van választási lehetőség.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A „Munkafüzet családoknak” című kiadvány kezd végleges formát ölteni. A füzet írói több alkalommal egyeztettek a konzorcium képviselőivel, és ezek után került sor a füzet pontos tartalmának meghatározására.

A gyermekek számára összeállított munkafüzetben Dióbél bácsi meséje vonul végig, és a mesében beleszőtt sok-sok érdekes feladattal szeretnénk segítséget nyújtani a demencia, az emberi agyat érintő betegség megismerésében. A kisgyermekek számára furcsa, sokszor ijesztő, amikor a betegség tüneteivel, a feledékenységgel, összezavarodottsággal találkoznak, amikor nagyszüleiken azt látják, hogy valami, számukra érthetetlen módon nehezen tudnak beszélni, nem tudnak gondoskodni magukról. Dióhéj bácsi történetén keresztül a gyermekek megismerhetik a demenciával élő személyek mindennapjait, segítve ezzel is a helyzet megértését, elfogadását.