29. rész – Az első kísérlet

Lassan mégis meg kellett barátkozni a gondolattal (ezt anya mondta el többször is, amikor már nagyon elfáradtunk). Mindenfelé telefonálgatott, mert nehéz volt olyan helyet találni, ahol folyik ilyen program (ezek is az anya szavai), hely is van, de nem a világ túlsó felén. Végre aztán rábukkantunk egyre. Úgy tűnt, minden szempontból remek hely. Bepakoltuk Papikát a kocsiba, én Julcsival hátulra ültem. Húsz perc alatt odaértünk, pedig keresni is kellett kicsit, mert az anya régebbi telefonjában a GPS-en nem volt ilyen utca. Én ugyan mondtam, hogy inkább az enyémmel menjünk, de anya állította, ilyen nincs, hogy a régebbi nem talál oda, pedig van. Na, mindegy.

Ahogy bementünk az épületbe, és ott bámészkodtunk az előtérben, egyszer csak kinyílt egy kétszárnyú ajtó, és kitódult onnét, persze lassított felvételben, vagy ötven öreg, voltak kerekes székesek meg másfélék is, de annyian, hogy azt hittük, ennyien be se fértek abba a terembe. Pedig be.

Akkor Papika megszorította anya kezét, és elkezdte kifelé vonszolni. Mert Papika erős, mint a bivaly, ezen mindig csodálkozunk. És most kicibálta anyát az épületből. Mi meg Julcsival mentünk utánuk.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A projekt Társadalmi érzékenyítés alprogram keretében megvalósuló kisfilmek forgatása befejeződött.

Az „Úgy könnyű…”, az „Otthon”, az „Egyedül”, a „Hogy vagy Apa?” és az „Ajándék„ című kisfilmek megtekinthetők minden érdeklődő számára a www.demencia.hu weboldalon.

Az elkészült kisfilmek reményeink szerint sokakhoz eljutnak, és az általuk közvetített figyelemfelhívással sikerül a demenciával kapcsolatos szemléletformálást, tabudöntést megvalósítani, ami ennek a projektnek az egyik fontos célkitűzése volt.