28. rész – Az igazi próbatétel

Amikor Julcsi végre abbahagyta a bőgést, elhüppögte nekünk, hogy Alessia anyukája megérdeklődte az idősek napközijét. Addigra Papika már kiment, úgyhogy anya engedte neki végigmondani (én nem engedtem volna, hanem lekentem volna… – ja, ezt már mondtam):

kiderült, hogy az a napközi igaziból csak délelőttközi, mert ebéd után véget ér a program. Szakember foglalkozik velük, akit úgy hívnak, hogy mentálos, teljes nevén mentálhigiénés, és az öregek nagyon szeretik. Rajzolnak, hímeznek, játszanak, énekelnek, ilyesmi.

Erre anya felhívott két közeli idősotthont, de mondták, hogy nincs hely.

• Tessék türelemmel lenni, mihelyt ürül egy hely, szólunk – mondta az egyik.

Anya letette a telefont.

• Hogy ürül? Elvégzi a tanfolyamot valaki, aztán levizsgázik? Vagy mi?
• Ne beszélj már csacsiságot, kisfiam – mondta anya, mint mindig, amikor olyat kérdezek, amire nem tud vagy nem akar válaszolni. – Hááát…például elköltöznek máshová. Vagy ilyesmi.
• Ugyan már, anya – kotyogott közbe Julcsi, mert meg is pukkadna, ha nem jártatná a száját. – Úgy ürül, hogy a csoportból valaki meghal. Például.
• Nem tudtam, mi az, hogy próbatétel – mondtam erre Julcsinak. – Most már tudom. Te vagy!

És kimentem.

Én nem hallgatom ezt a libát.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Elkészült az az öt kisfilm, amelyeknek legfontosabb célja a társadalmi érzékenyítés volt a demencia betegséggel kapcsolatban.

A filmek egy fűzért alkotnak, hisz az egyes részek egymásra épülnek, abban a tekintetben, hogy a demencia betegség egyre súlyosabb állapotát bemutató élethelyzetet jelenítenek meg.

Az „Úgy könnyű” című kisfilmben láthatjuk, ahogy a demencia betegség kezdeti szakaszába jellemző módon a beteg elfelejt szavakat, nem emlékszik bizonyos tárgyakat hova tesz. Az ötödik „Szökésben” című kisfilmben már a demencia betegség súlyos stádiumában lévő ember jelenik meg, mind azokat a tüneteket bemutatva, amely a betegség ezen szakaszát jellemzi (bolyongás, nem megfelelő ruha viselete, időbeli dezorientáció, stb.).

A kisfilmek hatása talán megdöbbentő azok számára, akik laikus emberként először szembesülnek a demenciabetegséggel, azonban a kisfilmek mindenképpen hatnak a nézőre, és az téma iránti érzékenység kialakulását a lehető legjobb módon támogatják.