27.rész – Ilyenkor mi a teendő?
Hazaérve egy darabig ellenálltam a kísértésnek, hogy felhívjam őket. Aztán hirtelen aggódni kezdtem, hátha valami baj történt. Katka nem vette fel a telefont. Megint hívtam. Most a vezetékesen, azt felvették. Először egy hosszú sóhajtást hallottam, aztán Tamás feszült hangját. – Mi van? – kérdezte egyáltalán nem kedvesen. – Tulajdonképpen semmi – válaszoltam fojtott dühvel. – Csak az, hogy fél órát ácsorogtam a mínusz százban a kórház előtt, és ti nem jöttetek. Erre Tamás nagyon csúnyát mondott, és azzal fejezte be, hogy Katka már rájött, hogy butaság volt úgy tenni, mintha valami baja volna, például mintha hülye volna, holott az – tette hozzáTamás. És ekkor jöttem rá, hogy a szerencsétlen ihatott, hiszen az artikulácója is olyan elmosódott, és ahogy beszél, az egyáltalán nem jellemző rá. – Kérlek, Tamás, akkor add Katkát a telefonhoz, jó? Megbeszélem vele…
Nem adta. Lecsapta a telefont.
El kell mennem abba az Otthonba, ahová Borbála nappali foglalkozásra jár, hogy beszéljek Csillával, a mentálossal, s tanácsot kérjek tőle, mi a teendő ilyen esetben.
Előfordul – nem is ritkán -, hogy a demens személy gondozója is szakember segítségére szorul. Meg kell nyugtatni őt afelől, hogy nem bűn, nem gonosz, elítélendő dolog, ha úgy érzi, nem tud eleget tenni ennek a kirívóan nagy elvárásnak. Meg kell győzni arról, hogy a beteg megnyugtatásával a saját lelki- és idegállapota is erősödik: ha meg tudja nyugtatni a betegét, hogy szereti őt, gondoskodik a biztonságáról, és a többi rokon és barát is törődik vele – akkor a gondozottja szemmel láthatóan megnyugszik, mosolyog, ami a gondozónak is „sikerélményt” jelent.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a 2019. november 12-én Győrben tartott 2. DIÓ foglalkozásról
Mivel ennek a foglalkozásnak az anyagában sok áthallás van az első előadás anyagával, így gyakran elég volt csak visszautalni a már tárgyalt módszerekre, pl. család megbeszélése esetén a nyílt kommunikációra, vagy az egyénre szabott feladatok/vállalások esetében.
A szereptúlterhelés komoly konfliktus-forrást generálhat az ápoló családján belül, mely nagymértékben megterhelheti az ápoló párkapcsolatát és a gyermekeivel való kapcsolatát is.
Kiemelt téma volt az ápolt demenciával élő személy szerepeinek változása. Szükséges e témakörben arról is beszélni, hogy nem csak az ápoló, hanem az ápolt szerepei is változnak és ez számára is veszteségérzést okoz. Fontos annak felismerése, hogy nem cserélődnek fel a szerepek, hanem eltolódnak, más tartalmat kapnak. Abban, hogy a demenciával élő hozzátartozójuk minél tovább meg tudja őrizni szerepeit, az ápolásban résztvevők tudnak segíteni.