26. rész – Becsapás
Időpont volt, Katka nem volt. Pontosabban Tamás nem volt, akinek Katkát oda kellett volna hoznia a kórház elé, ahol vártam. Úgy látszik, a rokoni kötelék arra való, hogy azt próbálgassuk, mennyire rugalmas. Minden esetre egyre idegesebb lettem, hiszen déli egy órakor – mert a dokinak csak ez az időpont felelt meg, mint mondotta volt, a drága ebédidejéből veszi el ugyan, de tekintettel arra, hogy én olyan agresszív voltam vele a telefonban, kénytelen volt meghajolni az akaratom előtt. Ez így önmagában szerintem nem pontos. Ugyanis borzasztóan udvarias voltam, de ecseteltem neki, hogy a (szerintem) demenciával küzdő személy legközelebbi családtagja, a férje, meg van győződve róla, hogy csak feltűnősködésből tesz úgy a felesége, mintha mindent elfelejtene, meg azért is, hogy ő, a férj, állandóan vele foglalkozzék. Szóval a doki erre adta be a derekát. Persze most már mindegy. Mert most se Tamás, se Katka. Az a szegény ember meg ott ücsörög a rendelőben étlen-szomjan, és mi nem megyünk.
Még egyszer körbejárom a háztömböt. Semmi.
Ha a családorvos már szakorvoshoz irányította a beteget – mint az a legtöbb esetben megtörténik, ha a családorvos diagnosztizálja az Alzheimert vagy egyéb, demenciához vezető vagy arra jellemző elváltozást, – akkor nehezményezhető, ha a hozzátartozó nem viszi el a gondozottját a családorvos által javasolt szakemberhez. Ennek egyébként gyakran személyes oka van: a gondozó fél a közös jövőjüket negatívan befolyásoló diagnózistól, fél a ma még létező társadalmi meg nem értettségtől, rosszabb esetben elutasítottságtól, stb.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a Demencia Információs Órák második alkalmáról
„Családi szerepek, átalakult kapcsolatrendszerek”
Helyszín: Csákvár
Időpont: 2019. november 20.
A résztvevők jó kedvvel, jó hangulattal érkeztek a foglalkozásra és több olyan hozzátartozó is eljött, aki önmaga érintett a demencia valamely stádiumával. A kontaktasszisztensek elmondása alapján a résztvevők az első foglalkozás után nagy érdeklődéssel várták/várják a következő találkozást is.
A témakörből a résztvevőknek a szereptúlterhelés és a szerepkonfliktus tetszett a legjobban. Itt saját élményalapú tapasztalataikat osztották meg egymással. Az ütemterv elkészítése nagy segítség volt a jelenlévőknek, többen elmondták, hogy nem gondolták volna, hogy az unokákat is ilyen mértékben be lehetne vonni a „segítségnyújtásba”, illetve ez „érzékenyítésként” is működni fog a későbbiek tekintetében.
A közös témafeldolgozásnál egy-egy résztvevő ventillációja segítséget nyújtotta többieknek is, mert a megoldást/okat közösen találták ki.
Több résztvevő érdeklődött a demencia stádiumaihoz kapcsolódó tünetekről, azok felismerési lehetőségeiről, az utolsó stádiumban lévő magatartásáról, viselkedéséről.
A foglalkozáson résztvevő demenciával élő személyek elmondták, hogy nekik azért volt jó a foglalkozás többek között, mert nem gondoltak abba bele, hogy a betegségük a családjukra mekkora terhet ró vagy róhat.
A foglalkozás végén a ki mit visz haza kérdésre született válaszok közül néhány: „jó hangulat, a betegség nem jelenti a világ végét, nem kell feláldoznom magamat, meg kell tanulni segítséget kérni, más is megtudja csinálni, nem csak én…”