21. rész – Kis baleset

Az első napokban határozottan jót tett Borbálának a „napközi”. Délutánra viszont kissé elfáradt, és nem nagyon akart sétálni. Bence úgy gondolta, a séta elengedhetetlen, ezért felhúzta az asszony lábára a kényelmes cipőjét, és ráadta a kabátját. Ám amíg Bence elkészült, Borbála eltűnt. Bence kiszaladt az utcára. Nem attól félt, hogy elüti valami, hanem attól, hogy elesik. És bizony így történt. Már messziről észrevette, hogy egy sötét bordó kupac hever a járdán. Most ő is futni kezdett, és már messziről kiabált: Borbála, kedvesem, jövök, jövök! De a kupac meg se moccant. Bencében meghűlt a vér. Istenem, Istenem, ha valami komoly baja történt… Ahogy odaért hozzá, és a hóna alá nyúlt, hogy talpra állítsa, a szíve majdnem megszakadt a látványtól: felesége homloka és tenyere véres volt. Szegényke egyre csak a tenyerét mutogatta neki, hogy „Nézd, nézd”, és ő csak nézte, nézte, aztán gyorsan rátapasztotta a vérző horzsolásra a papírzsebkendőjét. A homlokán lévő sebet is felitatgatta, majd lassan hazatámogatta a kis sérültet. A lakásba érve kulcsra zárta az ajtót, a kulcsot zsebre tette, aztán a két sebre ragtapaszt helyezett. Nem értem, nem értem – hajtogatta Borbála, és egyre mutogatta Bencének a tenyerét. Bence elmagyarázta, hogyan sérült meg.

Ha a demenciával élő családtag még végig tud nézni egy filmet, el lehet vinni moziba (gondosan megválogatva, nehogy például megijedjen), az a másfél-két óra a gondozónak is kikapcsolódást jelent. A mértékkel és a beteghez igazodó tempóban megtett mindennapi séta viszont szükséges és mindkettejüknek pihentető. A megnyugtató, a beteg által kedvelt műfajú zene szinte mindig szólhat otthon, ha az senkit sem zavar. Ha a beteg beszélgetni szeretne, a háttérzajt – így a zenét is – ki kell kapcsolni.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A projekt keretében megvalósult a Lokális Interprofesszionális Protokoll (LIP) szakmai műhelymunkája, három helyszínen (Győr, Székesfehérvár, Hajdúböszörmény).

A székesfehérvári szakmai műhelymunkában résztvevők kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy olyan helyi szinten működő szervezetek, szolgáltatások szakemberei kerüljenek be a csoportba, akik munkájuk során kapcsolatba kerülnek, kerülhetnek demenciával élő személyekkel és az eddigi tapasztalataikat, tudásukat összeadva egymásnak segíteni tudjanak. Legyenek tisztába, ismerjék fel a kompetenciájukat, felelősségüket a demenciával élőkkel kapcsolatban.

Székesfehérváron a szakmai műhelymunka csoporttagok a szociális és egészségügyi szolgáltatások: háziorvos, pszichiáter szakorvos, diplomás ápoló, kórházi szociális munkás, családsegítőben dolgozó szociális munkás, szociális alap és szakosított ellátásban tevékenykedő szociális munkás, mentőápoló, valamint a polgárőrség és a Magyar Posta szakemberei voltak.

Olyan segítő szakemberek, akik a saját szakmai tudásának legjavát adva, egymást tisztelve, egymástól tanulva dolgozták fel a témákat.