Generic selectors
Exact matches only
Search in title
Search in content
Post Type Selectors

20. rész – Beilleszkedés

A szakorvosi vélemény pontos volt. Borbálával küzdelmeket kellett vívni, hogy a figyelmét pár percnél tovább lekössék. A délelőtti foglalkozásra járó idősek, illetve egy-két fiatalabb ember is, akinél a betegség előrehaladottabb volt, ahányan, annyifélére tudtak/akartak összpontosítani. Csilla, a mentálos azonban nagy szakértelemmel olyan foglalkozásokat talált ki, amelyekbe – még ha néhányukat nem különösebben érdekelte is – valamilyen szinten mindnyájan be tudtak kapcsolódni. Ha lanyhult a figyelme, Borbála lehunyta a szemét, és ültében aludt egy kicsit. Ilyenkor Csilla szépen békén hagyta őt, és csak ebédkor költötte fel. Borbála a leves elfogyasztása után a főételt is megette, utána pedig belekóstolt a szomszédja tányérjába. Sajnos, ebből általában gubanc keletkezett, és a szomszéd új adagot kért, aztán a tányérjával elhúzódott – amennyire a hely lehetővé tette – Borbála mellől. Ezt Borbála nem vette sértésnek, nem is igazán érzékelte a helyzet fonákságát.

Ebéd végeztével még egy darabig a helyükön maradtak. Az első pár napon Bence érte ment. Ahogy közelebb ért hozzá, és átkarolta őt, Borbála boldog mosollyal fogadta.

A megértő, a beteg személyhez erős érzelmi szálakkal kötődő családtag minden tőle telhetőt megtesz, hogy informálódjék magáról a betegségről, az ellátás szinten tartásának módozatairól, illetve a lehetséges határain belül a javulás elérésének módjairól. Ez a szakszerű/szakorvosi kezelésen túl a betegnek örömöt okozó tevékenységek kiválogatását és alkalmazását jelenti, amelyekről a gondozó tudja, hogy régebben is kedvelt időtöltései közé tartoztak, és jelenlegi állapotában sem veszélyesek sem rá, sem a környezetére nézve.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.

Beszámoló a Demencia Információs Órák első alkalmáról

Helyszín: Hajdúböszörmény

Időpont: 2019. október

A bemutatkozás során kiderült, hogy a résztvevők közül kevesen ismerték egymást, többen vannak azok, akik otthonukban ápolják, illetve gondozzák hozzátartozójukat. A résztvevők között igen szép számmal voltak férfiak is, akik a demenciával élő édesapjukat vagy édesanyjukat gondozták.

A gondozó egészségi állapotában bekövetkezett változások, lelki egészség/, amikor a negatív hatások elengedése témakörnél több résztvevő elmondta, hogy milyen nehézséget okozott neki a szomszéd vagy akár családtag negatív megjegyzése akkor, amikor a demenciával élő hozzátartozója bekerült a kórházba, mert elesett vagy épp nem tudott megfelelő mennyiségű folyadékot meginni. Innentől kezdve a résztvevők nagyobb része aktív volt.

A „Burn-out tünetei” témakör volt az, amit kicsit részletesebben ki kellett fejteni. Itt 3 résztvevő mondta el a saját testi tüneteit, illetve a folyamatos megfelelési kényszerük okozta lelki megterhelésük tüneteit.

A foglakozás végén felvetődött, hogy ki mit visz haza? A kapott válaszok közül csak néhány: szükséges az én-idő, felismerés, fekete macska, egyértelmű kommunikáció, segítségkérés, a család is vegye ki a részét a gondozásból, elengedni, elfogadni, stb.

Az egyik résztvevő azt mondta, hogy eddig nem szerette volna bevonni a családját a gondozásba, de hétvégén le fog ülni velük és feladattervet fognak készíteni. Egy másik résztvevő azt mondta, hogy ő nagyon lemerülten és fáradtan érkezett, de ebben a másfél órában úgy feltöltődött, hogy ez elég lesz neki több, mint egy hétig és várja a következő töltekezés lehetőségét. Egy harmadik résztvevő azt mondta, hogy ő régebben hetente jár a fodrászhoz, de most azért nem jár, mert nem szeretné az édesanyját magára hagyni. Most rájött, hogy mennyire fontos önmagával is foglalkozni és mindezt lelkiismeret-furdalás nélkül fogja megtenni: ismételten el fog menni hetente a fodrászhoz.

A foglalkozás végén a résztvevők közül volt, aki azt mondta, hogy nagyon örül ennek a foglalkozásnak, mert ez egy hiánypótló, hiszen nem tudják, hogy kihez fordulhatnának kérdéseikkel és érzéseikkel.