18 .rész – A legkisebb rossz
Válaszom egyszerű volt: „Kedves Eliza! Keresd fel a helyi magyar közösséget, kérd meg, hogy segítsenek. Vegyél fel valakit – magyar gyökerű diáklányt, szociális munkást, nővért – először napi 2 órára, és ha beválik, emeld az óraszámot! Édesanyádat nem lehet annak kitenni, hogy elhelyezzétek őt valami otthonban. Összeomolna, akár kárt is tehetne magában vagy másban, ha az utazás, az idegen környezet és idegen emberek után még nagyobb megrázkódtatás érné: hiszen még egy pohár vizet sem tudna kérni angolul.” Eliza megfogadta a tanácsomat. Következő levele már bizakodóbb volt. A férje is megbékélt a helyzettel, főleg, miután kis ledes füzért vezettek végig Gabika szobájának az ajtajától a mosdóig, ahová állandóan égő lámpát szereltek föl. Így éjszaka szépen kibotorkált a fürdőig, meg vissza. A szakorvosi ellátás pedig csupán pénz kérdése volt. Eliza férje, hála Istennek, jól keres, és a szakorvoshoz sem kellett sűrűbben kísérni Gabikát, mint két-három havonta. Egy idő után még valami halvány javulást is konstatált az orvos, megdicsérte a családot.
Eliza csupán arra panaszkodott, hogy lassan elmaradoznak tőlük a barátaik.
Mivel az emberek nincsenek tisztában a demenciával, gyakran összemossák például különböző pszichológiai problémákkal (pl. paranoia, skizofrénia), az értelmi fogyatékossággal, amelyek egészen más okok miatt alakulnak ki, többnyire más életkorban jelentkeznek, és más kezelési módot igényelnek. Az értelmi képességek hanyatlása, a memória romlása társadalmi szinten „értéktelenné, feleslegessé teszi a demenciával élő embert”, akivel együtt szinte a gondozó családtag is kiesik a munka, illetve a közösségi élet világából.
A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:
Az innovatív Demencia Információs Órák (DIÓ) keretein belül a hozzátartozók egységes tematika alapján, 2019. októbertől 12 hónapon keresztül, szakemberek irányítása mellett szerezhetnek ismereteket a projektmegvalósítással érintett településeken. Az élethelyzetekre való adekvát reakciók elsajátítása mellett a prevenciós technikák alkalmazása kerül a képzés középpontjába.
Beszámoló a Demencia Információs Órák első alkalmáról
Helyszín: Csákvár; Időpont: 2019. október 16.
A jelenlévők nagy érdeklődéssel és várakozással fogadták a DIÓ-t. Az első, nyitó találkozón az „Aki ápol, saját magát is kell ápolnia” megnevezésű témakör kerül feldolgozásra.
Két témakör fogta meg a jelenlévők érdeklődését a legjobban: az egyik az Életminőség romlása a gondozási tevékenységgel, a másik a Reziliencia tényezők volt. Ezeknél a témaköröknél a résztvevők több kérdést is feltettek, illetve „AHA” élményük volt. Az egyik résztvevő most szembesült azzal, hogy ő túlgondozta az édesapját és ezzel az édesapja önbecsülésének és önmegvalósításának szabott gátat.
A találkozón olyan résztvevők voltak, akik jelenleg is gondoznak és ápolnak demenciával élő hozzátartozót /férj, anyós, após/, illetve akiknek hosszabb várakozási idő után pár héttel a találkozó előtt került be szakosított ellátást nyújtó intézménybe a hozzátartozója. A találkozón azok voltak többen, akik jelenleg is otthonukban ápolják hozzátartozójukat.
A résztvevők nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. Az interaktív találkozó résztvevői nagyon nyitottak voltak az egymás élményeire, megtapasztalásaira
A foglakozás végén felvetődött a kérés, hogy ki mit visz haza? A kapott válaszok az alábbiak voltak: megértés, tisztelet, „most már tudom”, „együtt könnyebb”, „vigyáznom kell magamra”, stb.
Az egyik résztvevő azt mondta, hogy most jött rá, hogy ne dugja a fejét a homokba, mert a férje már demenciával él, és nemcsak élni fog ezzel a betegséggel.
[/cm