14. rész – Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

• Öntsünk tiszta vizet a pohárba – mondta anya a nyár elején, amikor kitört a szünidő.

Julcsi erre felborzolta a sűrű, göndör bozontot a fején, mint aki éppen tépi a haját (egyébként a haját  állandóan ki akarja egyenesíteni, már kapott olyan szerkentyűt karácsonyra, ami állítólag kiegyenesíti, de mégse), de anya is, meg én is tudtuk, hogy ez csak színjáték; nekem csípni kezdte valami  szememet, és nem téptem a hajam, mert most olyan a hajam, hogy a fejem búbján van egy gombóc, benne befőttes gumi, mert az nem annyira látszik, és ha tépném, mármint a gombócot, akkor kezdhetném elölről; anya pedig magába roskadva ült a fotelben, ahogy mostanában mindig. Nekem ilyenkor kimegy az erő a lábamból. De ezt nem mondom el senkinek.

• Öntsünk – mondta Papika.

Odakaptuk a tekintetünket. Egyikőnk se vette észre, hogy besettenkedett.

• Édesapa, ülj le te is.

Papika leült az anya ágyára, de anya nem szólt neki, hogy ne oda.

• Meg kell osztanunk egymás között a feladatokat. Édesapa, te segítesz a konyhában, mert minden nap főzünk, hiszen mindenki itthon ebédel…

Csend lett, mi ketten vártuk, mi lesz. Most Julcsi se kotyogott közbe.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Látogatási feljegyzés – Téglás I. rész.

 Adaptációs látogatás – Demencia Információs Órákkal (DIÓ) kapcsolatos tudásmegosztás

 Látogatás rövid összefoglalója:

Téglás város Hajdú-Bihar megye északi részén fekszik. Debrecentől, a megyeszékhelytől északi irányban 21 km távolságra található. A város a 4-es főútról közelíthető meg.  A városban közel 6.500 fő él, ebből kb. 1.600 fő 65 év feletti idős ember.

Téglás kis településnek számít, ahol az alapszolgáltatások működtetése magas színvonalú szakmai munkával valósul meg.

A prezentációt követően közvetlen beszélgetés alakult ki, képviselő – intézményvezető asszonnyal és munkatársaival. Elsőként tapasztalataikat osztották meg. A demenciával élő személy és gondozó családja amikor szembesül a demencia kórképével nagyon nehezen fogadja el a segítséget főleg a korai tünetek jelentkezésénél. Hogyan kezelje a fennálló állapotot, milyen hangon kommunikáljon, hogy türelemmel és megértéssel tudja az adott állapotot kezelni hosszú távon.

A Demencia Információs Órák (továbbiakban: DIÓ) erre kiváló alkalmaknak bizonyulnának. Szakmailag nagyon jó gyakorlatnak ítélték meg. Kiemelték még a laikus hozzátartozók mentális gondozásának lehetőségét is, amire külön figyelem irányulna a DIÓ foglalkozásokon.

Azt a célt is szolgálná, hogy a támogató családtagot tudatosan segítené mentális állapotának és teherbíró képességének minőségi szinten tartása érdekében.

Az igazat megvallva jelenleg csak a demenciával élő személyre fordítanak figyelmet a gondozás során.