13. rész – Ennyit a felejtésről

Papika mostanában lógatja a fejét. Anya szerint depressziós lett. Az ijedségtől.

• Pluszba? – kérdeztem.
• Mi az, hogy pluszba?
• Hát hogy amellett, hogy kápé súlyos… még depressziós is?
• Lehet mind a kettő. Próbáljuk meg felvidítani, jó? Menjünk ki vele a játszótérre!
• Hová? – kérdeztem tétován, mert tényleg nem értettem. Csak nem akarja, hogy libikókázzak vele? – De minek, anya?
• Szépen leülünk, és nézzük, ahogy a gyerekek játszanak. Hátha felvidul. Végül is, veszteni valónk nincs.

Leültünk hát a játszótéren a padra, megfogtam Papika egyik kezét, anya a másik oldalon a másikat.

• Nézd csak, édesapa, milyen drágák ezek a kis kölykök! – örvendezett anya. – Jézusom, ez a kis göndörhajú eszi a homokot! – tette hozzá, és már pattant is fel, hogy kiveszi a kissrác kezéből a lapátot, de addigra a gyerkőc anyja is ott termett.
• Kis buta… – morogta elkomorodva Papika. – A kis buta…
• Nem baj, édesapa, látod, hiszen már ott van az anyukája…

De Papika felkelt a padról, és kifelé indult a játszótérről.

• A kis buta… – ismételgette, és megint rosszkedve lett. – Majdnem megfulladt a kis buta…

Akkor nekem leesett a tantusz: a zöldborsó! És még azt mondják, hogy felejtenek. Na, nem mindig.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

Látogatási feljegyzés – Szombathely II. rész.

 Adaptációs látogatás – Demencia Információs Órákkal (DIÓ) kapcsolatos tudásmegosztás

Az intézmény munkatársa (szociális munkás) a településen lévő iskolákban érzékenyítő órákat tart, amelyek a diákok és a pedagógusok körében is nagyon népszerű.

Az intézmény család- és gyermekjóléti szolgáltatást is biztosít így munkatársaik – óvodai és iskolai szociális munkások – is tartanak foglalkozásokat, programokat a nevelő intézményekben.

Az intézményvezető-helyettes elmondta, hogy szívesen megvalósítanák a programot a városban, sok hozzátartozó részt venne rajta, hiszen nagy szükség lenne ilyen jellegű programra. A városban nincsenek ilyen jellegű időseknek és hozzátartozóknak szóló előadások (csak a már említett Alzheimer Cafe) és programok.

A kiadványok a család- és gyermekjóléti szolgáltatásban dolgozó kollégák munkájában nagy segítséget nyújtanak. Az óvodákban és iskolákban dolgozó szociális munkások a programokba, foglalkozásokba be tudják építeni. Valamint az intézmény szervezi a városban a nyári táborokat, ahol a gyerekeket és a fiatalokat és szüleiket is meg lehet szólítani a projekt kiadványaival, foglalkozásaival.

Az érdeklődők felmérését követően és a járványhelyzet adta lehetőségek alakulását követően a program megvalósítása újra egyeztetésre kerül.