13. rész – Aki keres, talál

Szép kora őszi délután volt, amikor a nyakamba vettem a környékbeli településeket. Az Interneten könnyű volt kihalásznom a címüket (a „Gugli” egy pillanat alatt előhozta, amire kíváncsi voltam). Az első csalódás akkor ért, amikor kiderült, hogy a közelben lévő – egyházi fenntartású – idősotthonban van nappali ellátás, úgynevezett napközi, de ott nem fogadhatnak közepesen súlyos demenciában szenvedő embereket. Nincs elég szakképzett emberük ezeknek a betegeknek a felügyeletére, és ha jól értettem, speciális engedéllyel is rendelkezniük kell. Nem veszítettem a kedvemet, folytattam a keresést. Így jutottam el egy demenciával élő emberek fogadására is jogosult intézményhez. Bence azonban lehűtötte a lelkesedésemet, mondván, hogy mivel nincs kocsijuk – két éve eladta, mert kisebb átalakításokat kellett elvégeztetni a házukon, szükség volt a pénzre –, tömegközlekedéssel nem meri egyedül vállalni Borbála napi oda-vissza szállítását. Az út több mint kétszer fél óráig tartana. Sebaj – mondtam gyanús könnyedséggel –, aki keres, talál. De nem gondoltam komolyan.

A valóság azonban rácáfolt a kételkedésemre.

A „Nefelejcs” című novella-sorozat fő témájához kapcsolódóan, a projekt céljaival összefüggésben megvalósuló intézményenkénti önálló és közös munka eredményeként, a konzorcium a következő szakmai tevékenységet, eseményt valósította, illetve valósítja meg:

A projekt keretein belül elkészült  az Információk Demenciáról Alapfokon c. kézikönyv, mely nagyban segíti és vezeti a hozzátartozókat a megfelelő információ megszerzésében is.

Ahogyan általában a demenciával élők hozzátartozói leginkább informális (ismerős, háziorvos) és online módon szereznek információkat a demencia-tünetegyüttesről, ugyanúgy a szolgáltatásokról sincs megfelelő, részletes tájékozódási lehetőségük. A nappali ellátó intézmények kapcsán „Ki segíthet a demenciával élő idős ember otthoni ápolásában?” címmel kaphatunk válaszokat az INDA kézikönyvünk 30. oldalán.